/A színpad sötétségben marad, majd hirtelen fénykorong világítja meg Arkadiel alakját. Arkadiel szerzetesként egy asztalnál ül, előtte nyitott nagy könyv, kezében írószerszám; az asztalon gyertya világít. Arkadiel a nagy könyv fölé hajol, valamit belejegyez, majd pár másodperc múlva beszélni kezd./
Arkadiel első monológja
Az emberek nem is sejtették, hogy az a tíz nap, amely a konferenciából hátra maradt, az a tíz nap a gonosz elleni harc ideje volt. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy a Küldöttség kicsalogassa a Gonoszt odújából, rákényszerítse, hogy felfedje kilétét az emberek előtt, kövesse megsemmisülése útján, majd végrehajtsa rajta a Teremtő akaratát, és véglegesen megsemmisítse őt és követőit, hogy a Föld pusztulása elkerülhetővé váljon.
Az emberek azonban mégis sejtettek valamit. Megérezték egy felsőbb hatalom jelenlétét, egy olyan hatalomét, amely nem ártani, hanem segíteni akar rajtuk; egy olyan hatalomét, amellyel egyetlen földi erő sem tud szembeszállni, minden ez irányú erőfeszítésük hatástalan.
Bizony, történtek dolgok ebben a tíz napban! Mikor Don Borlstonék szembesültek azzal, hogy nem tudják működtetni az Amerikai Egyesült Államok félelmetes harci erejét, a műholdak sem közvetítik a világ felé hazugságaikat, hogy újra megtévesszék az embereket, aljas tervet eszeltek ki, az amerikai elnök elrablását!
Senki sem sejtette, mit terveznek, csupán a Küldöttség várta Budapestre érkezésüket, mert így tudták csak cselekvésre kényszeríteni Don Borlstonékat. Minden helyszínt felvevőkamerákkal láttak el, így a világ – amikor megérik erre az idő -, meg fogja ismerni az eseményeket.
A Gonosz hát nyomot hagyott, s így tudták követni rejtett otthonába, valahol Észak-Amerikában, a sarkkörhöz közel, ahol saját világot rendezett be, titkos hadsereget tartott fent, és védelmi rendszere az egész Földet behálózta.
Ezt a birodalmat ember szeme nem láthatta, ezt a védelmi rendszert ember át nem léphette. Emberi testtel rendelkező célrobotok vigyázták a birtokot, agyuk késedelem nélkül érte el a világ összes adatbázisát, így minden eseményről percre pontos információkkal rendelkeztek.
A Küldöttségnek azonban sikerült blokkolnia és hamis tartalommal helyettesítenie minden olyan információt, amelyek a világ adatbázisaiból segíthették volna e rettenetes lényeket feladatuk elvégzésében.
Így Mihály, Gábriel, Rafael, Uriel és Metatron arkangyalok észrevétlenül juthattak el a birtokig, ahová Don Borlston az Amerikai Egyesült Államok elnökét hurcolta…
/Arkadielt megvilágító fénykorong kialszik, majd pár másodperc múlva a színpad kivilágosodik.
A színhely Don Borlston rezidenciája, hatalmas, oszlopos-boltozatos teremben vagyunk, panoráma ablakokkal, amelyen keresztül földöntúli tájképet látunk, kopár vidékből kiemelkedő, magányos sziklákkal, távolban füstölgő kráterekkel. Az eget vastag, szürke felhőtakaró fedi, csak egy-két nyíláson keresztül világítja meg napfény e rettenetes tájat.
A teremben az amerikai elnök és Don Borlston tartózkodik. Az elnök a helyiség közepén elhelyezett karosszékhez kötözve ül, a karosszéket függőleges fénysugarak veszik körül, egyben el is zárják a környezetétől. Don Borlston fel s alá járkál a szobában./
Don Borlston:
Elnök úr, tudom, hogy nagy merészség volt elrabolni önt egy nyilvános konferencia színhelyéről, s ezzel felhívni magamra a világ figyelmét, de nem tehettem másként. Üldözőim csapdát állítottak.
A fegyverrendszereinket blokkolták, az amerikai hadsereg pedig megtagadott bármiféle közbelépést, amelyre a parancsot személyesen nem ön adja ki.
Csak egyetlen esélyem maradt, ön, illetve az ön foglyul ejtése. Ezzel azonban kikényszerítették, hogy felfedjem titkos rezidenciámat. Ez rettentően kellemetlen számomra, talán egész további terveinket is veszélyezteti…
/Don Borlston fejét felemelve figyel. Kintről zajok, parancsszavak és lövések szűrődnek be. Ajtókat zúznak be, üvegcsörömpölés és puffanások hallatszanak./
Üldözőim utolértek, és két percen belül behatolnak a házamba. Valószínűleg hiba volt önt foglyul ejtenem, ezzel túlságosan is rám irányult a figyelem…most önön a sor, elnök úr, ön fog megmenteni engem!
Feloldom az energiazárat, ön nem fogoly többé. De segítsen nekem kiszabadulni elnök úr, és örök hálára kötelez… Ön el sem tudja képzelni, hogy nekem mennyi pénzem van, és mit tudok magával tenni ennyi pénzből…
Amerikai elnök:
Ön a szememben egy gazember, Don Borlston. Ön félrevezetett engem, ám ami sokkal megbocsáthatatlanabb, az amerikai népet is becsapta. Ezért felelnie kell!
Don Borlston:
Csalódtam önben, elnök úr! Ön is hasznot húzott az emberek szenvedéseiből! Mit gondol, kik adták össze a pénzt, hogy ön elnök lehessen? Ön hálátlan, elnök úr, és ez szomorúvá tesz engem.
Amerikai elnök:
Ön viszont elrabolt engem Budapestről, majd fogolyként saját rezidenciájára hozatott. Személyemmel kívánta megzsarolni a Föld országait, hogy hagyjanak fel a Föld megmentéséért indított harcukkal és szolgálják továbbra is önöket, akik – most már világosan látom -, az emberek vesztét akarják!
Ha igaz, hogy elnökségemet önnek és követőinek köszönhetem, akkor itt és most kijelentem, hogy lemondok!
/ Az ajtó nagy csattanással kitárul, Mihály arkangyal, Rafael arkangyal, Gábriel arkangyal, Uriel arkangyal és Metatron arkangyal lép be. Don Borlstonra ezzel egyidőben felülről erős fénycsóvák hullnak, körbefonják, forognak vele, foglyul ejtik. Don Borlston vergődik e fénykörben, de szabadulni nem tud. Mihály arkangyal, Rafael arkangyal, Gábriel arkangyal, Uriel arkangyal körbefogják Don Borlstont, egyre közelebb kerülnek hozzá.
Az energiazár alól felszabadult amerikai elnök rémülten hátrálni kezd, egyre messzebb kerülve Don Borlstontól./
Mihály arkangyal:
Az erőterünkben állsz, gonosz lélek, előlünk nem tudsz elmenekülni!
/ Az arkangyalok Don Borlstonhoz intézett szavaik közben közelebb lépnek hozzá, körbe-körbe járják, majd ismét eltávolodnak tőle. Don Borlstont erőterükkel végül belekényszerítik abba a karosszékbe, amelyben korábban az amerikai elnök ült fogolyként. Fénysugarak hullnak rá, és ejtik foglyul./
Metatron arkangyal: /Az amerikai elnök felé fordul./
Minden rendben, elnök úr? Tett valamit önnel ez a gazember?
Amerikai elnök: /Még mindig az előző események hatása alatt áll, lélegzése szaggatott. Végül megszólal/
Köszönöm kérdését, uram, már jól vagyok. Azt hiszem, éppen időben érkeztek. Ha tovább folytattuk volna vitánkat, én már halott lennék…Legszívesebben behúznék egyet ennek az embernek!
Metatron arkangyal:
Ha ez megnyugtatja, elnök úr, tegye azt. Én addig félrenézek.
/Mihály, Rafael, Gábriel, Uriel arkangyalok körbe állják a fogoly Don Borlstont. Metatron arkangyal az amerikai elnökkel helyet foglal az egyik ülőalkalmatosságon. /
Uriel arkangyal:
Szóval, te vagy az, aki Don Borlstonnak nevezi magát ebben az évszázadban. Volt már neked számtalan neved az emberi történelem folyamán! Talán te voltál a nagy Pusztító a huszadik század szégyenteljes történelmében, vagy a háttérből adtál erőt a nálad nagyobb gonoszoknak… ez most már mindegy!
Úgy látom, a huszonegyedik század már nem karddal és vértben talált, az emberi szenvedés fokozásának és kiterjesztésének ennél sokkal kifinomultabb módját találtad meg a pénz birodalmában. Igazad van, simább és egyszerűbb egy kilakoltatás, vagy több ember követhet el öngyilkosságot amiatt, mert élete és vállalkozása csődbe jutott…
Mihály arkangyal: /Don Borlston fölé hajol, és figyelmesen vizsgálja annak arcvonásait/
Te Azazel leszármazottja vagy…Ugyanazt a tüzet látom a szemedben… A Tanítók Tüzét… Te Azazel fia vagy, te viszed tovább örökségét…
/Hátralép, jobb kezét felemeli, mutatóujjával Don Borlston felé mutat/
Ezért mutatott hát Azazel érzéketlenséget, amikor Isten parancsára végig kellett néznie a bukottak démoni leszármazottainak pusztulását!
Ezért tűrte hát oly tehetetlenséggel legyőzését, ezért nem küzdött a nagy sivatagban, ahol Rafael arkangyal az Úr parancsára krátert nyitott, és bedobta testét az izzó lávafolyamba! Tízezerszer tízezer hegyes és érdes kővel fedte be testét, és sötétséggel takarta be arcát, hogy mozdulatlan maradjon az idők végezetéig és soha többé ne lássa meg a világosságot!
Metatron arkangyal:
Mihály arkangyal, Rafael arkangyal, Gábriel arkangyal teljesítette Urunk parancsát, és mindenkit megsemmisített közületek, de mégsem végeztek teljes munkát! Valaki maradt, valaki túlélte, és tovább öröklődött a Gonosz szelleme a Földön!
Te élted túl őt és Isten bosszúját!
Don Borlston:
Apám az Emberiség tanítója volt! Nem volt gonosz, csak azzá kiáltották ki! Ő hozta el a Tudást, a Fejlődés ígéretét az embereknek! Tisztelni kellene őt ezért!
Rafael arkangyal:
De Isten ellenében tette, amit tett! Az istenek tudását akarta átadni, nem az emberekét! Az erőszakot, és modern formáját, a terrorizmust szintén ő adta át az embereknek. A terrorizmus Isten figyelmeztetése, hogy ne tovább!
Uriel arkangyal:
Azazel és követői tanítóként mentek oda, és Megrontókként végezték. Te és a többiek utódai tovább folytattátok, amit Apáitok elkezdtek. Hová lettek magasztos elveitek?! Hová lett az Ember tisztelete, amelyet hirdettetek?
Büszkeségetek, fennhéjázó hatalomvágyatok, hogy uralkodóvá legyetek az Emberek felett, hogy Istent játszatok, hogy olyanná váljatok, mint Teremtő uratok, elvakított benneteket.
A teremtés ígérete helyett csupán pusztaságot teremtettetek, forradalmakat robbantottatok ki, engedetlenséget, háborúkat szítottatok az emberek között.
Azt hittétek, bűnös szövetségetek az emberi világot váltja meg, pedig csupán a romlását okoztátok, elszakítva őket az egyetemes fejlődéstől, amit Urunk szánt nekik.
Mihály arkangyal:
És innentől ne tovább! A való világ pökhendi, önelégült pragmatizmusa, szervezett, kegyetlen harácsolássá fajuló működése, az állam által birtokolt eszközök eltorzult célokra való felhasználása, fajok, országok és földrészek leigázása, egyenlőtlenségben tartása felemésztette a lehetséges emberi társadalom létalapjait; ennek a világnak vége van.
Ti pragmatikusoknak nevezitek magatokat, a világ okosainak, a világ okossága nélkül, a világ megváltóinak, a megváltás képessége nélkül. Nem véletlenül mondta nektek az Úr, hogy nincs számotokra béke!
Nem vagytok hősök, nem vagytok mások, mint felbujtók, az ember és az Isten közötti első szakadék megteremtői! Örökké átkozottak, mert Isten már sohasem fog többé úgy tekinteni erre az emberiségre, mit legkedvesebb teremtményére.
Don Borlston:
Ti semmit sem tudtok rólunk! Nélkülünk sehová sem jutott volna az ember! Mi adtuk neki az önálló gondolkodás tudományát, a kételkedést, és a pragmatikus szemléletet a világ dolgai iránt!
Megalkottuk számára a kibertérnek nevezett szellemi világot, kompjútereket adtunk nekik, hogy megteremthessék a maguk felsőbbrendű terét, negyedik dimenzióját, ne kelljen az Istennek könyörögniük, hogy kitörhessenek földi valójukból!
Nem kell Isten, ő felesleges a mi világunkban! Idejét múlt kacat! Mi, emberek, elegek vagyunk mindenhez, mindent meg tudunk tenni mi magunk is!
Rafael arkangyal:
Csak egyet felejtesz el, barátom! Te nem vagy ember! Te egy démon vagy, akinek az apja valaha közöttünk élt, társunk volt, de elárult bennünket. Ez a tény nagymértékben gyengíti az emberekért való kiállásod hitelességét.
A te erőd nem az emberek ereje!
Hogy te az emberek mögé bújva rejtezel, és az ő bűnbocsánatukon keresztül kívánsz tisztára mosakodni, ez a te utad. Az emberek nem felelnek a te bűneidért, de bűnhődnek amiatt, hogy elhagyták Istent!
Ez azonban semmit sem változtat a tényen, hogy te eredendően égi lény leszármazottja vagy, és ennél fogva Isten törvényei azok, amelyek szerint cselekedeteid megítélendők. És ezek a törvények azt mondják, bűnös vagy. E törvények szerint ítéleted a megsemmisülés!
Metatron arkangyal:
Ti az embereket egy Vízöntő kornak nevezett rettentő tévedésbe taszítottátok! Ez az életfelfogás, vagy ahogyan ti nevezitek, trend, azt sugallja nekik, Isten halott, Jézus nem érdekes, csak az ember örök!
Ez a gonosz találmány elhiteti az emberekkel, hogy eltávolodhatnak Istentől, s nem az Isteni segítség az, amely számukra a teljes életet hozza! A Vízöntő korszakban a virtuális tér szabadságát adtátok az embernek, a kibertér hamis illúzióját, hogy fékezzétek a tényleges emberi cselekvést!
Don Borlston:
Vissza akarjátok hozni a templomokat? Újra térdepeltetni akarjátok az embereket? Rabszolgákat akartok, akik vakon teljesítik az Úr parancsát? Köszönöm, ebből nem kérek! Isten már nem népszerű az emberek között, templomai pedig ódon igéket hirdetnek! Öljetek meg, mert ha nem, tovább harcolok ellenetek, az emberek érdekében!
Rafael arkangyal:
Úgy érted, az emberek háta mögül kiabálsz, és küldöd őket magad elé, a pusztulásba? Ez rád vall, gyáva lélek!
Uriel arkangyal:
Tévedsz, Azazel fia, és ez a tévedésed vitt téged a pokol kanyargós útjaira! Isten nem várja el, hogy az emberek templomban imádják őt… és azt sem kívánja, hogy az emberek rabszolgaként kövessék igéit.
Ő azt akarja, hogy az emberek érző, gondolkodó, szuverén lényekként azon az úton induljanak el, amelyik a boldog jövőbe visz, nem pedig a pusztulásba és szakadékba, ahová ti vezettétek őket!
Isten sem most, sem korábban nem lépett elő, nem mutatta magát az embernek, gyertek, imádjatok, megmentettelek benneteket sokadjára is a világ pusztulásától… Ö csak egyszerűen gondját kívánja viselni az embernek, az emberek jövőjéért aggódik, még akkor is, ha ez az aggódás – ahogy te fogalmazol -, népszerűtlenné teszi őt az emberek között.
Rossz hírt hozok, neked, Azazel fia! Nem a ti virtuális szabadságotokat fogja végül elfogadni az ember, hanem a teljes, a valós ember szabadsága fog teljesülni!
A kibertér, amit ti adtatok az embernek, az Univerzum szánalmas utánzata. Mi nem a kibertérrel, hanem a valódi Univerzummal akarjuk megajándékozni az embert; az Űrhajózások Korával, a végtelen szabadság lehetőségével.
Mihály arkangyal:
A ti mesterkedéseitek folytán az emberek nem az igazság szerint élnek, de élhetnének bűntelen ártatlanságban is! Ti választottátok számukra ezt az utat, az Úr azonban helyre fogja hozni mindazt, amit ti elrontottatok.
Ám számotokra sem akkor, sem most nincs kegyelem… Az Úr már kiválasztotta, milyen fegyverrel sújt le rátok…. és most nem a Fiú jött el, hanem az édesanyja… és ő kérlelhetetlen.
Kérdeztél-e már anyát, ki elvesztette gyermekét? Mit elvesztette, elvették tőle, megkövezték, megkínozták és megölték. Ezt tették azok az emberek, akik a ti szolgáitok voltak, és a ti parancsotokra öltek.
Ám mielőtt örökre lesújtana rátok az Ő ítélete, rendbe kell hoznotok mindazt, amit elkövettetek.
Uriel arkangyal:
Elsőként itt van a célintelligenciák kérdése. Át kell adnod számunkra ezeket a szörnylényeket, hiánytalanul, a bölcsőpéldányokkal együtt.
Másodszor, át kell adnod azokat az adatbázisokat, amelyek az általad kiépített földi birodalom fegyverrendszerére, azok működtetésére vonatkozó adatokat tartalmazzák, és magukban rejtik az aktiváló kódokat is.
Harmadszor, át kell adnod azokat a listákat, amelyekből kitűnik, kik a ti követőitek a világon, és hol építettek ki birodalmat saját maguknak.
Ha ezt a három dolgot megcselekedted, és az Úr úgy látja, hogy bűnös tevékenységed az embereket még nem szennyezte be, az emberiség megmenekül.
Ha nem, akkor a világ ismét veletek pusztul!
Don Borlston:
Semmivel sem tudtok megfenyegetni engem és követőimet! Az utolsó emberig küzdeni fogunk ellenetek!
Tudjátok meg, ósdi lények, hogy már nem ti vagytok a világ urai! Mi rendezkedtünk be itt, és markunkban tartjuk az egész emberiséget!
Tudjátok, hogy ez milyen könnyű volt?! Hogy ezek a lények milyen hiszékenyek, és milyen könnyen félrevezethetők?
Több ezer éve, hogy észrevettük, a létfenntartásukhoz szükséges eszközök birtoklása iránti vágy, és az úgynevezett divat kiszolgáltatottá teszi őket. Fokozatosan vettük át ezt a területet, beépültünk a gazdaságba. Aztán létrehoztuk a pénzt, amellyel már szabadon kereskedhettek, adhattak-vehettek bármit, ami a világon kapható, és amit mi elő tudtunk állítani… a modernség jelszavával mindenre fel tudtuk kelteni az igényeket.
Hogyan is tudnátok ezt ti meg nem történtté tenni?! Az emberiség számotokra elveszett, számunkra korlátlan piaccá vált. Létrehoztuk a fogyasztói társadalmat és most, a globalizációval beteljesítjük küldetésünket: a legteljesebb ellenőrzést és uralmat az emberek felett!
Ehhez rettenetes fegyverrendszereket építettünk ki! Világunk nem védtelen többé, még veletek szemben sem. És e fegyverrendszernek maguk az emberek is részesei!
Ellenetek fordítottuk saját teremtményeiteket, Isten alkotásából modern fegyvert készítettünk, amely bármikor képes elpusztítani az ellenségeit, még ha azok saját embertársai lennének is, s végső soron képes elpusztítani saját magát is!
Minden csak programozás kérdése. Mi így formáltuk a saját képünkre az embert!
S nincs még vége győzelmeinknek az ellenetek vívott csatában! Nemcsak az emberekre sikerült hatalmunkat kiterjeszteni, de végletekig kihasználtuk a Föld erőforrásait is!
Mi tettük azt a Földdel, amit ma környezetszennyezésnek hívnak, és oly sokat beszélnek róla a világban! Ti is ezért jöttetek, nem igaz? Ez már odafenn is fájt, elveszíteni az oly fáradsággal megalkotott földgolyót!
Teremtésetek a végét járja, nem igaz?! Sikerült hát kibillentenünk benneteket a fennkölt magányotokból és undorító önimádatotokból. Most végignézhetitek világotok pusztulását, és nem tehettek ellene semmit! Semmit!!!
Uriel arkangyal:
Te szánalmas lény! A világ fejlődése, a korok igényei nem a ti találmányaitok, hanem az Úr csapdái voltak számotokra. A világnak ez a fejlődése nélkületek is bekövetkezett volna, ti csak rátelepedtetek erre a folyamatra. Üzletembereknek álcáztátok magatokat évszázadokon keresztül, a pénz hatalmával szőttetek hálót az emberiség köré!
Mihály arkangyal:
Figyelj jól rám, Azazel fia! Számunkra nem okoz gondot azoknak az erőforrásoknak a megszerzése, amiket Uriel arkangyal kért tőled, ahhoz, hogy az Úr egyáltalán fontolóra vegye további sorsotokat!
A kérdés nem úgy hangzott, hogy átadod-e, hanem hogy túléled-e?
Nem kényszerrel fogjuk elvenni azokat az információkat, amelyekre szükségünk van. Saját teremtményeid fogják azokat nekünk kiszolgáltatni.
Uriel arkangyal:
Te tudod legjobban, Don Borlston, hogy az általad létrehozott célintelligenciák gyenge pontja információéhségük kielégítése. Rákapcsolódnak mindenre, amely információt szolgáltathat nekik, és a végén megölik az őket hordozót.
Tudjuk, hogy ezt a sorsot szánjátok az embereknek is. De erről később beszéljünk.
Ismerjük a célintelligenciák megsemmisítésének fortélyait. Egyrészt úgy lehet őket hasznavehetetlenné tenni, ha olyan adatbázist találnak, amely még az ő befogadóképességüket is meghaladja, ezzel egy végtelen algoritmusba kényszeríthetők, tárolóik megtelnek, memóriájuk túlcsordul, működésük leáll, azt is mondhatnánk, hogy lefagynak, örökre.
Van egy másik módszer is a célintelligenciák kiiktatására, Don Borlston. Ha valaki vagy valami olyan, magasabb rendű információkat ad át nekik, amelyekre nincsenek programozva, vagy az információ a célintelligenciák felé letiltott, általuk nem felismerhető, ez is a vesztüket okozza. A nem megfelelően kódolt információ megöli a célintelligenciákat. Ilyen adatbázis vagy, Don Borlston, te magad is. Érted már?
Ha megfelelő mennyiségű célintelligenciát fűzünk fel egy ilyen felsőbbrendű lényre, az adatátviteli kapcsolatok sokasága és azok intenzitása e lény pusztulásához vezet. Ezzel az alkotó és alkotása egyszerre pusztul el.
Mihály arkangyal:
Remélem, megértetted, hogy tudatában vagyunk, ki vagy és mit birtokolsz. Bármilyen technológiát is működtetsz, bárhogyan is tettél szert erre a magasabbrendű tudásra, bennünket ezzel megállítani nem tudsz.
Ez a technológia szánalmas mása mindannak az erőnek, amivel mi rendelkezünk, és amit mi használhatunk fel annak érdekében, hogy téged és követőidet ismét elválasszunk az emberiségtől; a semmibe taszítsunk, és végleg megsemmisítsünk.
Van még egy nagy különbség köztünk és ti köztetek. Ti árulók, földre taszított lények vagytok, akik válogatás nélkül a saját uralmatok alá akarjátok hajtani a föld népeit. Benneteket hatalomvágy és alantas szenvedélyek fűtenek, indulatok árasztanak el, gyűlölet és bosszúvágy vezérli minden cselekedeteket.
Mi nem érzelemből és hatalomvágyból tesszük, amit teszünk, mi nem földi lények vagyunk. Megvan a saját otthonunk, saját birodalmunk, nem kívánjuk a másét. De segítünk, amikor kell, és harcolunk, amikor kell.
/Don Borlston feje felett fénysugarak gyúlnak, amelyek felülről ölelik át, forgatják, foglyul ejtik. Sivító, lüktető, egyre erősödő hang követi a fénymozgás gyorsulását. Don Borlston e fények fogságában vonaglik, érezhető, hogy ellenáll, de képtelen legyőzni e sugarak körkörös, szívó mozgását /
Mihály arkangyal:
És most, Don Borlston, odavetünk saját célintelligenciáidnak, kiröppenő lelkedet pedig társunk, Sariel ejti fogságba. Uralkodásodnak itt, a Földön ezennel vége!
/Don Borlston teste felfelé halad a fénysugarak között. Kezét a magasba nyújtja, kérőn, esdekelve, arca eltorzul, lassan eltűnik a színről. A fények sebesen cikáznak, a hangok erősödnek, mennydörgés, fölcsuszamlás hangja, felismerhetetlen emberi hangok, sikoltások hallatszanak, szinte az elviselhetetlenségig felerősödve.
/ A fény és a zaj hirtelen megszűnik, mindenki mozdulatlanul áll és felfelé néz. A színpad elsötétedik. Pár másodperc múlva ismét Arkadielt látjuk, íróasztala mögött ülve./
Arkadiel második monológja
Itt az idő, hogy elmondjam nektek a Gonosz megölésének és Földről való eltávolításának igaz történetét.
Amikor Don Borlston elrabolta az amerikai elnököt, sorsa beteljesedett. Arra az útra lépett, ahonnan nem térhet majd többé vissza egyetlen teremtett világba sem, a Földön pedig emlékezete mindenhonnan és örökre törlésre kerül.
A Gonosz egy időre egérutat nyert, de nyomában villámok, földrengések, óriási viharok keletkeztek, amelyek elárulták, merre távozott.
Mihály arkangyal, Gábriel arkangyal, Rafael arkangyal, Uriel arkangyal és Metatron arkangyal eredt a nyomába. Egészen a messzi északi rezidenciájáig követték, ahol végre sikerült őt foglyul ejteniük.
A Gonosz ekkor szembesült azzal, hogy ereje nem lesz elegendő a harc folytatására. Nukleáris fegyvereit hiába irányította a világ összes nagy birodalmának központjára, már nem volt módja azok elindításra.
Mihály arkangyal, Gábriel arkangyal, Rafael arkangyal, Uriel arkangyal együttes ereje megbénította, s elvesztette uralmát a saját maga alkotta robotjai, a célintelligenciák felett is.
Ekkor már csak abban bízott, hogy követői közül valaki, bárki túlélheti őt, és valamikor az időben újra felépítheti a birodalmat… Hiszen az adatbázisok és az őt követő nemzeti sejtek még érintetlenek!…
Ekkor a négy harcos angyal újabb csapást készített elő. Átvéve a célrobotok irányítását, saját alkotójuk ellen fordította őket. A végső megsemmisülés előtt a Gonosz kiröppenő lelkét Sariel ejtette fogságba.
A Gonosz tehát legyőzetett, de maga után hagyta irtózatos fegyvereit, s követői sem pusztultak még el. A nukleáris töltetek még mindig készenlétben, kilövésre vártak valahol a rezidenciát körülvevő végtelen területen. Uriel arkangyal feladata volt megtalálni a rakéták indítóközpontját, és törölni a Föld megsemmisítésének programját.
Uriel arkangyal néhány célintelligencia vezérlését megváltoztatta, így rátalált az indítókódokra. A tölteteket önmegsemmisítésre állította, majd elindította a visszaszámlálást.
A nukleáris töltetek egymás után robbantak fel, alattuk összeomlott, besüllyedt a föld, mély kráter keletkezett, amelyben hatalmas, mindent elemésztő tűz kezdett el lobogni.
Sariel a lángok közé vetette a foglyul ejtett Gonosz lelkét, s e tűz azonnal felemésztette azt! Immár megsemmisült a Földet elpusztítani akaró démon, elhárult az akadály az Új Világ megteremtése előtt!
Uriel arkangyal az egyik Föld körüli pályán keringő, Don Borlston tulajdonában lévő műholdon rátalált a Gonosz követőit azonosító adatbázisokra. A megszerzett dokumentumokból megerősítést nyert, hogy a Gonosznak számos rejtekhelye és követői vannak a világon mindenütt.
E rezidenciákat és személyeket a Küldöttség titkos tárgyalások keretében felfedte az egyes nemzeti kormányok előtt, hogy azok gondoskodjanak harcképtelenné tételükről.
Mihály, Gábriel és Rafael arkangyalok az elfogott követőket a rezidenciához közeli Sámuel hegyre vitték, és ott csillaglánccal kötözték le őket. Sorsukat Sariel teljesítette be: lelküket befogva, a még lobogó, emésztő tűzgödörbe vetette a követőket, egytől egyig, kivétel nélkül.
Amikor már egyetlen követő sem rejtezett a Földön, Mihály, Gábriel és Rafael arkangyalok betemették a keletkezett krátert, tízezerszer tízezer óriási szikladarabbal fedték le a Gonosz és követői sírgödrét!
A Gonosz tehát távozott a Földről, s távoztak vele együtt követői és eszméi is.
/Az Arkadielt láttató fénykorong eltűnik, a színpad fokozatosan teljes megvilágításba kerül. Színhely a budapesti klímakonferencia sajtóterme./
■
Renkó Ferenc: Hangok fényjelekkel című drámája (2009) a
Magyar Rádió Zrt által 2010. május 25-ig meghosszabbított határidővel
kiírt drámapályázatára, valamint a nagyváradi Szigligeti Színház
és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház
a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Karával
közösen 2014. május 25-i határidővel meghirdetett
drámapályázatára került benyújtásra]
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: