/A budapesti klímakonferencia sajtóterme. A terem teli van, sőt, akiknek már nem jutott szék, körben állnak a teremben.
A színpad bal sarkában, az újságírók számára fenntartott asztaloknál újságírók ülnek, néhányan mögöttük állnak, kezükben jegyzetfüzet, az ülők előtt laptopok, várakozóan néznek az emelvény felé. A teremben folyamatos zsibongás hallatszik.
Az emelvényen most hosszú asztal áll, hét székkel. Mindegyik székhez tartozóan egy névtábla van az asztalon. Középen Maria Magdalena de Jesus név olvasható, tőle balra Michel di Angelo, jobbra Joachim Uriel arkangyal névtáblák vannak elhelyezve, a nevek alatt nagybetűkkel a Vaticano szó. Mária Magdolna bal oldalán elhelyezkedő további két személy, Igor Pavlovics Andrejev, az orosz elnök, alacsony, kicsit kövérkés, kopaszodó úr; mellette a Kínai Népköztársaság képviselője, Li Jing Wen, szikár, vékony ember; jobb oldalán az amerikai elnök, John Emerald Wisemann, sportos alkat, kefefrizurával; és az Európai Unió képviselője, Ivor Daghmar, északi ember, szőke, középmagas férfi.
Gongütés hallatszik, ez jelzi, hogy a sajtótájékoztató elkezdődik. Hirtelen csend lesz, a hét ember bevonul és elfoglalja helyét az emelvényen elhelyezett asztal mellett. Jegyzeteiket, irataikat rendezgetik.
Egy-két pillanat múlva belép magyar miniszterelnök, és egy álló mikrofonhoz lép./
Látó Gergely:
Látó Gergely vagyok, Magyarország miniszterelnöke, a 2025. évi budapesti Klímakonferencia szervezőbizottságának vezetője, egyben a Konferencia elnöke. Magyarország az Európai Unió tagja, így Önök budapesti tartózkodásuk alatt egyben az Európai Unió vendégei is.
Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a sajtótájékoztatón megjelent résztvevőket, a Konferencia hivatalos tudósítóit, s nem utolsó sorban a rádióhallgatókat és tévénézőket, akik a világ minden tájáról hallgatják bejelentésünket.
A technika segítségével bárki a világon saját anyanyelvén hallgathatja ezt a sajtótájékoztatót, a nemzeti televíziók szinkrontolmácsolással sugároznak. A jelenlevők fejhallgatóik segítségével szintén számos nyelv közül választhatnak.
Mielőtt rátérnénk a Konferencia mai napjának eseményeire, és az eddig elért eredmények ismertetésére, néhány szóval tájékoztatni szeretném önöket, milyen események zajlottak itt, a Konferencián az elmúlt napokban.
Milyen problémák is foglalkoztatták azokat az embereket, akiket honfitársaik azzal küldtek el ide, Magyarországra, hogy 22 nap alatt megoldást találjanak a világ rettentő nagy bajaira.
Az embernek óhatatlanul két kérdése támad, ha a Föld egészségéről, a környezet szennyezéséről hall. Az egyik kérdés, hogy mi történt? Mi vezetett ide, ahol tartunk? A másik, hogy mi történik? Történik-e valami, annak érdekében, hogy ne folyjék tovább a Föld pusztítása? Megállítják-e a felelősöket, vagy minden megy tovább?
A „mi történt”-re a válaszom az, hogy tudjuk jól, Kyoto óta nem történt számottevő előrehaladás a Föld klimatikus helyzetének javításában. A mostanit megelőző konferencia, amelyet Koppenhágában tartottak, nem zárult konkrét vállalásokat tartalmazó egyezménnyel, csupán egy nyilatkozatot fogadtak el a résztvevők. A fejlettebbek úgy gondolták, hogy némi pénzbeli segítséggel enyhítenek a fejlődők helyzetén, s ennek áraként tovább folytatták az egymás elleni fékevesztett gazdasági versenyt, így a Föld tovább pusztult.
Hiába figyelmeztették az Egyesült Államokat, s kérték fel egy aktívabb fellépésre, a világ vezető nagyhatalma makacsul elzárkózott minden olyan kérés elől, amely arra vonatkozott, hogy a fejlett államok önkorlátozásokat vezessenek be a széndioxid-kibocsátás terén, példát mutatva a fejlődő országoknak, bizonyítva, miszerint a fejlett nyugat valóban meg akarja menteni Földünket az utókor számára.
Az Egyesült Államok 15 éven keresztül megtagadta a világ kérését, és a háttérben oly intenzíven fokozta gazdasági tevékenységét, hogy a tudósok által 2000. és 2100 közötti időszakra prognosztizált mutatók mára, 2025-re 50%-ban teljesültek, ami azt jelenti, hogy legfeljebb 25 évünk van a 75 helyett, hogy e romlást bármilyen eszközzel is, de megállítsuk.
Ez volt a múlt, de mit mutat a jelen? Mit lehet ma válaszolni a „Mi történik?” kérdésre itt és most?!
Véleményünk szerint a jelen reménykeltő és bizalomgerjesztő. Ennyi év várakozás után az Egyesült Államok elfogadta a meghívást és részt vesz a Konferencián. Itt vannak továbbá azok a vezető országok, akik a károsanyag-kibocsátásban élen járnak, és megjelentek azok a fejlődők is, akik szintén intenzíven károsítják földgolyónkat.
Talán sejtenek valamit, netán rádöbbentek, hogy eddigi tevékenységük másokat veszélyeztet? Esetleg saját országukban is jelentkeznek már természeti anomáliák, amelyek olyan súlyossá tették a belső társadalmi ellentéteket, hogy úgy döntöttek, az így okozott veszteségeket semmiféle gazdasági verseny nem ellensúlyozhatja?
Nem tudjuk, mi történik, de azt bizonyosan tudom, hogy elkezdődött valami.
Arról is bizonyára hallottak már, hogy a Konferenciára 195 ország küldte el regisztrációját, és mindannyian meg is jelentek a Konferencia megnyitóján.
Jelenleg a Konferenciának 196 résztvevő küldöttsége van. Egy delegáció a Konferencia első napjaiban csatlakozott hozzánk. Ez a delegáció az úgynevezett vatikáni küldöttség, amely nem nemzeti alapon, hanem szakmai alapokon szerveződött, és Őszentsége, a római pápa különös figyelme követi.
Kevesen tudják azonban, hogy e Küldöttség meghívását a Konferenciára az Amerikai Egyesült Államok elnöke és az Oroszországi Konföderáció szorgalmazta. Az ő felelősségteljes hozzáállásuk, elkötelezettségük meghozta gyümölcsét! Sikerült meggyőzniük a többi résztvevőt, vagy a résztvevők többségét arról, hogy – eltérően minden korábbi hasonló rendezvénytől -, át kell lépni a politikai síkról a konkrét szakmai megoldások keresésére.
Lehet-e tökéletesebb megoldása ennek, mint egy nemzetektől független, feddhetetlen személyekből álló team bevonása a Konferencia munkájába? Lehet-e hitelesebben bizonyítani ennek a Konferenciának az alkalmasságát vagy a résztvevők elszántságát a problémák mihamarabbi megoldása érdekében?
Íme, elhoztuk önöknek e Küldöttség legmarkánsabb képviselőit, hogy tájékoztassák a világot mindarról, amelyben közreműködésükkel megegyezés született a nemzetek között, s tájékoztassák önöket arról is, melyek azok a lépések, amelyeket a Küldöttség fontosnak tart megtenni ahhoz, hogy ha a bajokat azonnal nem is tudjuk orvosolni, legalább azt lássuk, hogy a világ nemzetei vállvetve küzdenek jövőnkért, végső soron az emberi faj fennmaradásáért!
Olyan emberek ülnek ennél az asztalnál, ezen a konferencián, akik ma a világ vezető személyiségei, s akik – elfoglaltságaik miatt – máskor soha sem találkoznak ilyen körben.
Történelmi a pillanat, hölgyeim és uraim, az emberi faj végre méltón reagál a Föld pusztulásának tragédiájára, mely tragédia félelemmel és szomorúsággal lengi be mindennapjainkat, bárhol éljünk is ezen a világon!
E rendkívüli pillanatot emberek százmilliói hallgatják és nézik a műholdak segítségével, ám csak a jelenlévőknek adatott meg, hogy kérdezzenek ezektől a személyiségektől, akik most körünkben ülnek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mindenekelőtt szeretném bemutatni önöknek a vatikáni Küldöttség vezetőjét, Maria Magdalena de Jesus asszonyt!
/Mária Magdolna feláll, meghajol, majd visszaül székébe. Óriási taps, üdvrivalgás. Látó Gergely vár egy kicsit, aztán felemeli a kezét, hogy csendre intse a résztvevőket./
Ö a Föld és a Világegyetem kölcsönhatásaival foglalkozik, szakterülete a világegyetem részecskéi földi légtérre való hatásainak tanulmányozása, különös tekintettel a természet regenerációjára.
Tőle balra Michel di’Angelo úr ül, környezetbiztonsági szakértő, a galaktikus környezet kiváló ismerője, a galaktikus mozgások tan megalkotója.
/Mihály arkangyal szintén felemelkedik ültéből, meghajol, majd visszaül. Taps köszönti./
A Küldöttség harmadik tagja Joachim Uriel úr, aki a Föld bolygó szakértője, egyben a Föld legnagyobb védelmezője.
/Uriel arkangyal szintén felemelkedik ültéből, meghajol, majd visszaül. Taps köszönti./
Íme, a földtudomány legnagyobb képviselői, hölgyeim és uraim, de most lássuk, kik azok az emberek, akik a legnagyobb befolyással bírnak mindennapi életünkre, akiket szeretünk vagy szidunk, de ránk gyakorolt hatásukat elkerülni nem tudjuk!
Nos, hölgyeim és uraim, íme, John Dwayne Wisemann úr, az Amerikai Egyesült Államok elnöke!
/Ismét kitörő taps, néhány füttyentés. Az Elnök feláll, begombolja a zakóját, majd kimérten jobbra, középre és balra biccent a fejével, majd visszaül./
Igor Pavlovics Andrejev úr, az Oroszországi Konföderáció elnöke!
/A taps szűnni nem akaróan hallatszik, füttyel és bekiabálásokkal. Az orosz elnök fürgén felpattan, két kezét összefonva integet a hallgatóság felé. Mosolyog./
Li Jing Wen úr, a Kínai Népköztársaság Elnöke!
/A taps szűnni nem akaróan hallatszik, füttyel és bekiabálásokkal. A kínai elnök felsőtestét előre billentve, csak egy picit hajol meg, de a szeme mosolyog./
És végül, de nem utolsó sorban, hölgyeim és uraim, köszöntsük a házigazdát, Ivor Daghmar urat, az Európai Unió elnökét!
/Ismét szűnni nem akaró taps. Az Unió elnöke mélyen és többször meghajol, majd kilép az asztal elé, odainti Látó Gergelyt, akivel kezet fog és hosszan rázza, majd átfogva a vállát, együtt mosolyognak a hallgatóságnak, látszik, hogy az egész a sajtónak szól./
Látó Gergely: /Mindkét kezével integet, hogy legyen csend a teremben. /
Azt hiszem, nem túloztam, amikor azt állítottam, hogy a budapesti Konferencia döntésre képes fórum lesz. Azt pedig majd önöknek kell megítélni, hogy a Konferencia döntései szolgálják-e és mennyiben az alapvető célt, a Föld pusztulásának megállítását, a környezetbarát technológiák késedelem nélküli bevezetését, és az ezzel járó társadalmi-gazdasági következmények kezelését.
Ezzel átadom a szót a vatikáni Küldöttség vezetőjének. Kérem, Asszonyom, kezdje el beszédét. Mindannyian feszülten várjuk a fejleményeket!
Mária Magdolna: / Megkocogtatja a mikrofont, és beszélni kezd /
Üdvözlöm a jelenlévőket, a rádiót hallgatókat és a tévénézőket! Úgy számoltunk, hogy legalább hárommilliárd ember hallgat és néz bennünket az egész világon, így ami most elhangzik, az elég sokukhoz eljut, ők pedig közvetlenül beszámolhatnak rokonaiknak, barátaiknak, ismerőseiknek, ezáltal döntéseink megismerésre és megértésre találnak majd az egész Földön!
Talán kevés esemény van a világon, amelyről annyit és annyiszor hallottak volna, mint ez a Konferencia. Már a gyerekek is a környezetszennyezésről és annak a Földre gyakorolt káros hatásairól értekeznek, ahelyett, hogy futballoznának, vagy egymást kergetnék a parkban.
/Halk derültség./
És ez jó. Jó, hogy még a gyerekek is ezt fújják. Soha nem volt ilyen ragyogó alkalom arra, hogy az emberek javára szóló eredmény szülessen. Hogy miért hiszem ezt? El tudnak képzelni olyan politikust, amelyik megkockáztatná, hogy ne álljon egy olyan téma mellé, amelyről már a gyerekek is beszélnek az utcán? Ha megtenné, ki választaná meg őt legközelebb? Ki hinné el neki, hogy az emberekért harcol?
Van egy másik dolog is, ami miatt hiszem a sikert. A budapesti Konferencián mindenki jelen van, aki befolyással bír a Föld pusztulásának megállítására. Ilyen 15 éve nem történt. Ezért hiszem azt, hogy itt és most eredmény születik. És mi azért érkeztünk, hogy az éledő elhatározást formába öntsük, értelmet és irányt adjunk neki.
Ez a Konferencia nemcsak egy sima döntést hozhat, amelyet aztán vagy elfogadnak mások, vagy nem és nem lesz tovább. Ez a Konferencia a Föld konferenciája! 195 küldöttség van jelen, és ez a 195 küldöttség az emberiség 97 százalékának nevében dönt. És ami e legitimációt tovább erősíti, hogy jelen van az Amerikai Egyesült Államok küldöttsége, és ezt a küldöttséget maga az amerikai elnök vezeti!
Ma van a Konferencia tizenkettedik napja, s bár még tíz nap hátra van az eseményből, a 195 nemzeti küldöttség egyhangúlag úgy határozott, hogy elérkezett a valódi megoldások ideje.
Kinyilvánították, hogy a még hátralévő napokat nem az előre megtervezett menetrend szerint, tudományos és pragmatikus előadások meghallgatásával, hanem cselekvéssel kívánják tölteni.
Ez a fajta operatív munka azonban meghaladja egy konferencia lehetőségeit, és az egyébként kívánatos demokratikus döntési mechanizmus helyett célzottabb irányítási formák bevezetését tartják kívánatosnak.
Ennek megfelelően a nemzeti küldöttségek – teljes egyetértésükről és támogatásukról biztosítva az új vezetést -, döntési jogkörükről a mai nappal lemondanak és azt teljes egészében a vatikáni küldöttségre ruházzák át!
/A teremben csend támad. Majd döbbent felkiáltások hallatszanak. „Ez nem lehet!”, „Hogy is van ez?!”, „De miért?” /
/Látó Gergely figyelmeztetőleg felemeli a kezét, csendet kér. Mária Magdolna folytatja./
Ezzel egyidőben felkérték a Küldöttséget arra, hogy jelen sajtótájékoztató keretében fogadja el a felhatalmazást a globális irányítás átvételére, valamint fedje fel az egész világ nyilvánossága előtt, hogy a nemzetállamok számára jövőbeli megmaradásuk érdekében nem kínálkozik más megoldás, mint az együttműködés és az önkorlátozás.
A nemzeti delegációk ezzel a bejelentéssel kívánják tájékoztatni saját kormányukat és népüket döntésükről és remélik, hogy hazájuk minden állampolgára rövidesen meg fogja érteni, miért kellett így dönteniük.
A Küldöttség vezetőjeként ezennel nyilatkozom, hogy a nemzetek által Küldöttségünkre ruházott döntési jogkört ettől a perctől kezdve elfogadjuk, azzal élni fogunk.
/Mária Magdolna feláll, tekintetével végigpásztázza a jelenlévőket, majd az egyik kamerába néz./
Bejelentem, hogy a Küldöttség ezennel átveszi az emberi társadalom irányítását.
/A teremben kitör a pánik. Kiabálások mindenfelől. „Miért teszik ezt?”, „Ez már sok!”, „Azonnal hagyják abba!”, ”Végre, történik valami!”, Egyetértünk, ez az egész egy rohadt rendszer volt!”/
/Mária Magdolna kivárja, hogy a zaj egy kicsit csendesedjék, majd folytatja/
A 195 küldöttség egyhangú döntése alapján létrejön a Világkormány, amelynek tagjai a világ vezető 25 állama, elnöke az Amerikai Egyesült Államok mindenkori elnöke!
/A bejelentésre hirtelen csend lesz. A csend szinte fojtogató, az emberek mozgása lelassul, mozdulataik szinte úsznak a levegőben. (Az ezzel egyenlő hanghatás egyre erősödő zúgó-zümmögő hang lehet.)/
A Világkormányt a Föld száz legbefolyásosabb országának vezetőiből álló Tanácsadó Testület támogatja majd. A Tanácsadó testület vezetője az Orosz Konföderáció elnöke.
/A hallgatóság továbbra is lelassult mozgású, levegőben úszó mozdulatokkal, szájuk mondatokat formál, de a tényleges hangok és zajok helyett csak zúgó-lüktető hangok hallatszanak./
A Világkormány a Világparlamentnek tartozik felelősséggel. A Világparlament a 195 résztvevő államból áll. Társelnökök a Kínai Népköztársaság és az Európai Unió vezetői!
/A sajtótájékoztató helyszíne félhomályba kerül és az onnan beszűrődő hangok is egyre halkabbá válnak. Ezzel egyidőben, a színpad bal oldalán elhelyezkedő tudósítói részben fénykorong nyílik, és benne megjelenik az amerikai CNAC tudósítója, John Bender. Háttal ül a sajtótájékoztatónak, fején fülhallgatós mikrofon, előtte laptop [a laptop felnyitott fedelén jól kivehető a felirat: CNAC USA, amelyen kapcsolatot tart a stúdióközponttal. Amint a konferencia zaja megfelelően háttérbe szorul, elkezdi tudósítását /
Külföldi tudósító:
Kedves nézők! A nemzetközi klímakonferencia helyszínéről, Budapestről tudósítom önöket. John Bender vagyok, a CNAC tudósítója, tudják, ahonnan a legjobb hírek érkeznek!
Egész pályafutásom alatt nem kerültem ennyire sorsfordító események közelébe, mint amelyek itt zajlanak, ebben a kicsiny, közép-európai országban!
Az első 11 nap unalmas konferencia hangulata után a tizenkettedik napon végre megtört a jég, és váratlan események történtek.
A Konferencia szervezői sajtótájékoztatót rendeztek, amelyről éppen most tudósítom önöket, és amelyen jelen van az amerikai és az orosz elnök, a Kínai Népköztársaság és az Európai Unió elnöke, valamint három Föld-szakértő, akik egy eddig ismeretlen Küldöttség, a vatikáni csoportnak nevezett szakértői team tagjai.
Úgy tudjuk, hogy a Küldöttség legitimációját az amerikai és az orosz elnök szavatolja, ők kérték fel a pápát, engedélyezze, hogy e szakértői csoport vatikáni zászló alatt érkezzen Budapestre.
Már az is szokatlannak tűnt, hogy Látó Gergely, a Konferencia elnöke, a magyar miniszterelnök nem e magas rangú résztvevők egyikének adta meg az első szólás jogát, hanem a Küldöttség vezetőjének, bizonyos Maria Magdalena de Jesusnak.
És ezzel még az – enyhén szólva szokatlan – események nem értek véget!
Körülbelül fél órával ezelőtt a vatikáni Küldöttség vezetője szenzációs bejelentést tett, miszerint a Konferencián résztvevő nemzeti kormányok azonnali hatállyal átadták döntési jogkörüket nekik, mármint ennek az eddig teljesen ismeretlen Küldöttségnek, amely – mint említettem korábban -, a Vatikánból, a katolikus egyház fővárosából érkezett
Bejelentették továbbá, hogy a Föld 25 vezető állama részvételével Világkormányt hoznak létre, amelynek vezetője az Amerikai Egyesült Államok elnöke… ez talán jó hír nekünk, amerikaiaknak, kedves nézőim, ez talán szavatolja, hogy legalább a mi vezető szerepünk megmaradhat a világban…
A Világkormány tevékenységét Tanácsadó testület segíti majd, amely a Föld száz legbefolyásosabb államának vezetőiből áll majd. Vezetőjük az orosz elnök lesz.
A Világkormány a Világparlamentnek tartozik felelősséggel. Ezt a Parlamentet a 195 résztvevő állam képviselői alkotják, állítólag ők képviselik a világ összlakosságának 97 százalékát! A Világparlament társelnökeit az Európai Unió és Kína adja majd!
A bejelentések hatására az egész világon pánik tört ki! A nemzeti kormányok sorra hívogatják küldöttségeiket, hogy magyarázatot kapjanak a váratlan fordulatra. Mindenki cselt és árulást szimatol.
Egy pillanat, kedves nézőim, csak egy pillanatot kérek! Most jelezték nekem, hogy új híreink vannak!
/Kezével füléhez szorítja fejhallgatóját, látszik, hogy minden figyelmét a hallottakra összpontosítja. Rádiózaj hallatszik. Majd ismét a kamerába néz, megrendült hangon folytatja /
Kedves nézőim, most kaptam a hírt, megbízható forrásból, hogy az Egyesült Államok hadikészültséget rendelt el, minden fegyvernemben!…
/Ismét fejhallgatójára szorítja kezét, rádiózaj hallatszik. Újabb híreket kap/
…Ugyanezt tette Kína, az Európai Unió és Oroszország is! Ennek hatására a világ összes országában láncreakciószerűen aktiválódnak a védelmi rendszerek…Ez világháborút jelent! Végünk van!…
/Ismét felhallgatójához szorítja a kezét, rádiózaj hallatszik. További híreket kap. Hitetlenkedő arcot vágva folytatja/
… de ez még nem minden! Forrásaink szerint egyetlen fegyverrendszer sem működik! Valaki vagy valami blokkolja ezeket! Akkor hát nem lesz világháború, kedves nézőim, mert semmi nem működik! Valakik túszul ejtették az egész Földet!…
/Ezeket a mondatokat egyre hangosabban mondja, az utolsót már kiáltja, ez a mondat visszhangozva fenn marad a levegőben./
/Az újságírót láttató fénykorong eltűnik, a színpad újra teljes megvilágításba kerül. Az emberek lassú, úszó mozgása pár másodperc múlva hirtelen megszűnik, mozdulataik életszerűvé válnak, hangjuk hirtelen hallatszani kezd. Szinte fülsiketítő hangzavar támad, amelyben mindenki egyszerre beszél./
/Másodpercekig tart e hangzavar, majd feláll helyéről az amerikai elnök, és kezét magasba emeli. Az emberek észreveszik, s egyik a másik után hallgat el, végül a csend teljessé válik. Az elnök beszélni kezd/
Amerikai elnök:
Jól tudjuk, hogy a világ mit érez ebben a pillanatban! Szeretnénk megnyugtatni mindenkit, hogy a világ feletti ellenőrzést egy percig sem veszítettük el, az események, amelyek megtörténtek, éppen hogy a mi javunkra fordították a mérkőzés állását!
Nem tagadom, hogy a helyzet kialakulásában az Egyesült Államoknak meghatározó szerepe van, mégpedig abban, hogy 15 éven át halogattuk a környezetkárosító technológiák drasztikus felszámolását, ezzel a környezetszennyezés érzékelhető visszafogását.
Tettük ezt mindazért, hogy megőrizhessük országunk vezető szerepét a világban, s anyagi forrásaink egy részével biztosíthassuk más demokráciák létrejöttét, működését és fennmaradását a világ különböző más pontjain!
Eközben nem vettük észre, hogy egyre jobban belemerültünk egy halálos és pusztító gazdasági versenybe; annak érdekében, hogy pénzügyileg fedezni tudjuk világhatalmi pozíciónkat, olyan szövetségeket kötöttünk, amelyek inkább tőlünk követeltek áldozatokat, semmint többletet nyújtottak volna terveinkhez.
Tizenöt évig tartott ez a rémálom, tizenöt évig álltunk ellen az egyre hangosabban esdeklő világnak, hogy legyen már elég, a Föld elpusztul, és vele együtt pusztulunk el mi is.
Akkor nem hittünk nekik, most pedig azon imádkozunk, hogy ne legyen még késő mindahhoz, amit cselekedni tervezünk.
Az Amerikai Egyesült Államok megbánta, amit eddig tett a világgal, ezért példát kíván mutatni azzal, hogy itt és most nyilvánosan bocsánatot kér mindazoktól, akiket környezetszennyező tevékenysége a megsemmisülés szélére sodort, és bocsánatot kér saját szövetségeseitől is, akiket hamis útra vezetett, amikor olyan versenybe kényszerítette őket, amelyből egyenes út vezetett a környezet pusztításához, a Föld természeti tartalékainak végletes kiaknázásához!
Kérem önöket, a megbánás első jeleként értékeljék, hogy a létrehozandó Világkormány vezetésének igen nehéz feladatát az Egyesült Államok vállalta.
A Világkormány haladéktalanul akciótervet állít össze a környezetszennyezés okainak felszámolására, s ez akcióterv annak kihirdetése napján érvényessé válik.
Látó Gergely:
Köszönöm, elnök úr! Nem túlzok, ha azt mondom, szavai egy világot nyugtattak meg! Az emberiség talán egy hajszálra volt ahhoz, hogy legpusztítóbb háborúját megélje! Az ön szavai visszahozták a reményt, hogy valóban új világ következhet ezután, amelyben az Egyesült Államok ismét a régi eleganciájával lesz úrrá az egyre növekvő káoszon…
/Látó Gergely az orosz elnökhöz lép, hozzá intézi szavait./
Andrejev Elnök úr! Önnek jutott az a feladat, hogy e cseppet sem könnyű helyzetben lévő Világkormány Tanácsadó Testületét vezesse!
Adódott-e már valaha alkalom arra, hogy a világ száz legtekintélyesebb országának vezetője és szószólója legyen?
Orosz elnök:
Köszönöm a szót, miniszterelnök úr! Később térnék ki arra, hogy személy szerint én mit érzek, amikor láthatom és hallhatom, hogy Wisemann elnök úr bocsánatot kér bárkitől is!…
/A hallgatóság felől felszabadult nevetés hallatszik, „Éljen, elnök úr!”, „Ez tetszik!”, „Jól megmondta neki!” bekiabálásokkal/
Látom, többen nem vesztették el a humorérzéküket, és ez így is van rendjén! De szeretném most egy kicsit komolyra fordítani a szót. Sokan látják úgy, hogy a világ nem élhet Amerika ellenőrzése nélkül, ám sokan azt is tudják, Amerika sem élhet a világ ellenőrzése nélkül!
Ennek az ellenőrzésnek egyik eszköze a Tanácsadó Testület létrehozása, amelynek elnöki posztját az Oroszországi Föderáció a legnagyobb örömmel vállalta el.
Bár a Világkormány 25 tagja a Tanácsadó Testületben is képviselteti magát, de még mindig ott van 75 állam, aki nem érdekelt a közvetlen kormányzásban, így a legfontosabb kérdésekben objektív tud maradni.
Amikor a 195 nemzeti delegációval és a Küldöttséggel együtt feltettük a kérdést magunknak, mi legyen a Konferenciával, közösen és egyhangúlag a folytatás mellett döntöttünk.
Soha többé nem lesz ilyen alkalom, amikor 195 ország önkéntes fogságot fogad, hogy belátható időn belül megoldja az emberiséget fenyegető világkatasztrófa elhárításának feladatát.
Tartani fogjuk magunkat az eredetileg tervezett 22 naphoz, kihasználva a lehetőséget, hogy együtt vannak mindazok, akik a világ sorsáról érdemben dönteni tudnak. Véleményünk szerint a még hátralévő tíz nap elegendő lesz az akcióterv elkészítésére és a részletek kidolgozására.
Számomra a hatalom átadása a Világkormány számára nem tűnik tragikus megoldásnak, ha engem korábban megkérdeznek, én is ezt javasoltam volna. Mindez még ma sem késő, de máris cselekednünk kell.
A konferencia menete annyiban mégiscsak megváltozik, hogy a továbbiakban nem a nemzetek olvassák fel sokszor teljesíthetetlen kívánságlistáikat azzal a szándékkal, hogy a világ azonnal és változatlan formában teljesítse azt, hanem a Világkormány által összeállított akcióterv részleteit vitatják meg, véglegesítik azokat, és elfogadáskor nyilatkoznak, hogy végrehajtásukat magukra nézve kötelezőnek ismerik el.
Nyílt titok, és nem is tartom ízlésesnek, ha titkolnánk, hogy visszatérésük után az egyes delegációk vezetői és munkatársaik lesznek hazájukban a program végrehajtói és letéteményesei. Ez némely esetekben hatalmi harcot válthat ki, ezért is tartjuk kívánatosnak ittlétüket mindaddig, amíg felkészítésük tart.
És végül arról, mit éreztem, amikor Wisemann elnök úr bocsánatot kért a világtól. Egyszerűen örömet és elégtételt. Alig vártam, hogy én is beolvassak neki, mert valahogy mindig úgy jön ki a dolog, hogy ők papoltak nekünk a demokráciáról és arról, hogy Oroszországnak ehhez fel kell nőnie.
Látó Gergely:
Köszönöm, elnök úr! Számomra nem maradt más, mint a házigazda képviseletében felkérni Ivor Daghmar urat, az Európai Unió elnökét, mondja el zárószavait. Ezt követően, hölgyeim és uraim, bátran kérdezhetnek!
Európai Unió elnöke:
Úgy hiszem, nem tudok már újat mondani, az előttem szólók mindent elmondtak. Talán én is az érzéseimről beszélnék, mint Andrejev barátom.
Régen volt, de talán emlékeznek még néhányan a koppenhágai konferenciára. Ott én is jelen voltam, az Európai Unió delegációjában, mégpedig kezdő hivatalnokként.
Mint ismeretes, az Unió mindig is élenjárt a károsanyag-kibocsátás csökkentésében, s arra a konferenciára is úgy készült, hogy szinte erőn felüli felajánlásokat tegyen. Mindenki komolyan gondolta ezt az ajánlatot, a tagországok egymást túllicitálva csatlakoztak.
A koppenhágai konferencián hidegzuhanyként ért bennünket a hír, hogy nem lesz megegyezés. S nemcsak hogy nem lesz megegyezés, de ami felajánlásaink senkit sem érdekelnek.
Az Egyesült Államok még a konferencia befejezése előtt úgy egyezett meg néhány más országgal, hogy a velük folyó egyezkedésbe az Európai Uniót sem közben, sem utána nem vonta be.
Mi kétségkívül úgy tekintünk magunkra, mint a klímaváltozás elleni küzdelem „zászlóvivőjére”, s jellemzően mi fogadtunk el először jogszabályokkal is kötelezővé tett célszámokat a károsanyag-kibocsátásra. Ezért különösen érzékenyen érintett bennünket ez a mellőzés.
Ám legyen ez a múlt, nézzünk előre, a jövőbe! Kívánom, hogy a Föld országainak mindegyike őszintén és felelősségteljesen kívánja ezt a változást, amely valóban az utolsó lehetőségünk arra, hogy továbbra is élhető maradjon szeretett lakóhelyünk, a Föld!
Kívánok ehhez mindenkinek kitartást, türelmet és jó szerencsét!
/Tapsvihar tör ki, bekiabálások hallatszanak/
Látó Gergely: /Átkiabálja a zajt/
Hölgyeim és uraim, most már lehet kérdezni!
/Karok lendülnek magasba, szinte egyszerre kérdez mindenki. A hangzavar fokozatosan elhalkul, a fény lassan kialszik, a színpad elsötétedik, majd halk, de fokozódóan erősödő zene hallatszik a következő jelenetig, kb. tíz-tizenöt másodpercig /
■
Renkó Ferenc: Hangok fényjelekkel című drámája (2009) a
Magyar Rádió Zrt által 2010. május 25-ig meghosszabbított határidővel
kiírt drámapályázatára, valamint a nagyváradi Szigligeti Színház
és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház
a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Karával
közösen 2014. május 25-i határidővel meghirdetett
drámapályázatára került benyújtásra]