/A magyar miniszterelnök hivatali dolgozószobája. A miniszterelnökön kívül jelen van Világi Annamária külügyminiszter, Kardos Géza hadügyminiszter, Foglári Bence belügyminiszter. A miniszterelnöki szoba úgynevezett dohányzósarkában ülnek, a miniszterelnök a baloldali fotelben, Világi Annamária vele szemben, a másik fotelben, míg a két úr a az ülőgarnitúra szófa részén foglal helyet. Látszik, hogy elmélyült tárgyalásban vannak. Arkadiel később érkezik /
Látó Gergely:
Azért hívtalak benneteket, hogy beszámoljatok saját tevékenységeitekről, másrészt azért, mert újabb fejlemények vannak a klímakonferenciával kapcsolatban.
Foglári Bence:
Gond van a biztosítással? Belügyminiszterként mindent megtettem, amit lehetett, ha mégis becsúszott valami, arra már a Jóisten sem számíthatott
Látó Gergely: /nevetve/
Nem, Bence, erről szó sincs! Minden rendben van. De a Jóistenre még visszatérünk! Hogy áll most a Konferencia biztosítása?
Foglári Bence:
Embereim a helyükön, a tüntetőket kordonokkal hatékonyan távol tartjuk a Konferencia épületétől. A város közlekedésének felügyeletét háromszoros megerősítéssel végezzük, egyenruhás és civil egységekkel vegyesen.
A civil autóforgalmat már a városhatárnál eltereltük, és a város körül végre megépült háromsávos körgyűrűn osztjuk el. Az autósok egy része rendelkezik olyan belépőkártyával, amely feljogosítja őket bizonyos belépési pontokon a városba behajtásra. A többség számára pedig rendkívül jól őrzött parkolóhelyeket alakítottunk ki a városhatár mentén, ahonnan sűrűn közlekedő, alacsonypadlós autóbuszok szállítják a városba az embereket.
Az emberek büszkék, hogy a városban ilyen komoly rendezvényt tartanak, mindenki türelemmel viseli az ezzel járó közlekedési káoszt.
Minden nagyobb küldöttség mellett ötfős civil ruhás biztonsági team működik, amelyből legalább egy fő nyomozói rangban van, a többiek kiképzett kommandósok, illetve rendvédelmisek. Az egy-két fős küldöttségek úgynevezett kísérőt kaptak.
A megkülönböztetett figyelemmel kísért küldöttségeknek, így például az Amerikai Egyesült Államoknak, az Oroszországi Föderációnak, vagy a Kínai Népköztársaságnak, hogy csak néhányat említsek, saját védelmi egységeik vannak. Ezekben az esetekben a mi osztagunk csatlakozik, beépül az övékbe, így biztosítja számukra a helyismeretből fakadó előnyöket.
A Konferencia épületében alkalmazottnak álcázva száz fő dolgozik, a résztvevők elől elzárt területeken százötven fő áll készenlétben, várva, hogy szükség esetén közbelépjenek.
A klímakonferencia helyszíne Budapesten…
Az épületet teljesen belátjuk a kamerákkal, hallunk mindent, ami bárkitől, bárhol, bármikor elhangzik. A hangfelvételeket nyelvek szerint továbbítjuk a megfelelő tolmácsoknak, akik azonnal fordítást készítenek mindenről.
A főhadiszállást pontosan a nagyterem alatt rendeztük be, s két rejtett feljárón keresztül bármikor fenn teremhetünk, ha ez szükségessé válik.
Mindenki a legújabb, hang nélküli lézerfegyverekkel van felszerelve, így a mi akcióink nem keltenek felesleges pánikot az emberekben.
Már túl vagyunk a harmadik napon, de eddig az épületben említésre méltó esemény nem történt.
Látó Gergely:
Köszönöm, Bence, a részletes beszámolót. Géza, mi a helyzet a katonai prevencióval?
Kardos Géza:
A Konferencia idejére visszaállított határzár jól működik, eddig már több mint száz terroristát sikerült azonosítanunk és egy nemzetközileg ellenőrzött biztonságos helyre vinnünk.
Emellett besegítünk a rendvédelemnek, mert sok helyen nem győzik, főleg vidéken vannak gondjaik a létszámmal.
Ott közös járőröket indítunk, sőt – lakossági kérésre – a polgárőrség képviselőit is bevonjuk a védelmi feladatok ellátásába.
Hangtalan helikoptereink szünet nélkül köröznek a főváros felett. Légelhárító rendszerünk élesre állított, bevetésre kész. Két műhold figyeli légterünket, azaz, ennél jóval nagyobb területet, így a váratlan eseményekre késedelem nélkül reagálni tudunk.
Látó Gergely:
Rendben van, úgy látom, hogy Magyarország teljesíti, amit a Konferencia szervezőinek ígért: a teljes biztonságot.
/A vele szemben ülő külügyminiszter asszony felé fordul/
És milyen hírekkel szolgál a magyar külpolitika felelőse? Annamária, melyek a legújabb fejlemények?
Világi Annamária: /Csinos, energikus asszony, már jelenlétével felpezsdíti a hangulatot, jókedve átterjed a társaságra. Hangja friss, csilingelő./
Csupa jó hírekkel jöttem, miniszterelnök úr! Sikerült beszélnem mindenkivel, aki befolyással bírhat terveinkre!
Az Európai Unió küldöttségének vezetője máris hálás a közreműködésünkért, és biztos a sikerben. Az a véleménye, hogy nélkülünk, magyarok nélkül ez a konferencia nem teljesíthette volna küldetését, a siker a mi szervezőmunkánknak is köszönhető lesz. Máris kihúzhatjuk magunkat, miniszterelnök úr!
Látó Gergely:
Ezzel még várjunk egy kicsit. A dolog nem ilyen egyszerű. Vannak fejlemények az ügyben. És az amerikaiak?
Világi Annamária:
Berington amerikai küldöttségvezető is elégedett a Konferencia eddigi menetével. Azonban valami furcsa van a viselkedésükben. Nem látogatják a konferenciát, különmegbeszéléseket folytatnak, különösen egy titokzatos küldöttséggel a Vatikánból! Mit tud ön erről, miniszterelnök úr? Teljes hírzárlat van, mindenki csak találgat. Az oroszok titokzatoskodnak, szerintem azért, hogy leplezzék tájékozatlanságukat. Mi folyik itt, amiről nekünk nincs tudomásunk?
Látó Gergely:
Úgy látom, itt az ideje annak, hogy feltárjam előttetek az elmúlt órák friss fejleményeit. Ehhez azonban még egy vendéget várok.
/Ebben a pillanatban kopognak az ajtón. Egy őr lép be, tiszteleg/
Parlamenti őr:
Miniszterelnök úr, a vendég megérkezett!
Látó Gergely:
Köszönöm! Kérem, kísérje be!
/ Az ajtóban megjelenik Arkadiel. A miniszterelnök Arkadiel elé siet, és kezét nyújtja, eközben az őr kimegy és becsukja maga után az ajtót. A szobában ülő miniszterek felállnak, Világi Annamária ülve marad./
Látó Gergely:
Üdvözlöm, Arkadiel úr! Pontosan érkezik, mint mindig, sosem tudom, hogyan csinálja. Jöjjön, már mindenki nagyon várja, hogy megtudja az új fejleményeket. De mindenekelőtt szeretnénk megköszönni azt a bizalmat, amelyet önök országunk irányában tanúsítanak, remélem, megszolgáljuk!
/Eközben a többiekhez érnek. Arkadiel Annamáriához lép. Az asszony most feláll, kezét nyújtja, amelyet Arkadiel megcsókol./
Arkadiel:
Alberto Arkadiel vagyok! Ön valóban bűbájos teremtés! Nem csodálkozom, hogy Látó úr önre bízta a magyar külpolitikát, ön nemcsak, hogy tehetséges, de igen meggyőző is egyben!
Világi Annamária:
Köszönöm, uram, dicsérete jólesik, de ön túloz.
/Arkadiel a férfiak felé fordul, kezét nyújtja, elsőként a hadügyminiszternek, majd a belügyminiszternek /
Arkadiel:
Jó napot, uraim! Jövetelem célja valószínűleg kapcsolódik ahhoz, amiről önök eddig is tárgyaltak, ezért nem fogok az előzményekbe bonyolódni, hanem amint a miniszterelnök úr azt célszerűnek látja, a tárgyra térek.
Észrevettem már az előbb, meglepte önöket, hogy magyarul szólaltam meg. Nincs ebben semmi különös, szakterületem a földi nyelvek és azok kialakulása. A magyart különösen kedvelem, mert nehéz, ugyanakkor szép, dallamos nyelv. S nem utolsó sorban, titkos beszédekhez kiváló, ugyanis elég kevesen értik.
Egyenesen a konferenciáról jövök, számos új hírt hoztam. Ám előtte bemutatkoznék azoknak, akik nem ismernek. A vatikáni „Angyali üdvözlet” című lap szerkesztője vagyok, jelenleg ugyanennek a lapnak Budapestre kiküldött tudósítója, s körülbelül három órája a Konferencia megválasztott újságíró-szószólója.
Látó Gergely:
Megjegyzem, Arkadiel úr több annál, mint amit magából mutat, és többet tud, mint amit mi sejtünk. Remélem, információt megosztja velünk.
Kollégáim, bár tevékeny részesei az eseményeknek, nem ismernek minden részletet, főként nem a Konferencia tartalmi kérdéseivel kapcsolatosan.
Praktikusnak tartanám, ha munkatársaim is láthatnák összefüggéseiben a dolgokat és a történéseket, hiszen így a technikai megvalósítás rájuk háruló feladatai is konkrétabb értelmet nyernek számukra.
Elmondanám röviden, hogy Arkadiel úr újságíró-szószólói minőségében felhatalmazást kapott a Konferenciától, és ebbe beleértem a résztvevő küldöttségeket, a szervezőket és az újságírócsoportot is, szóval a Konferencia felhatalmazta Arkadiel urat, hogy részt vegyen bármilyen bizottsági ülésen, arról jegyzeteket, tudósításokat készítsen.
Arkadiel urat az a megtiszteltetés is érte, hogy az a titokzatos Küldöttség szintén meghívta magához, ahol bármikor megjelenhet és bármelyik megbeszélésen részt vehet. Ez rendkívüli lehetőség!
Arkadiel úr, aki közvetlen kapcsolatban áll Őszentségével, a Római Pápával, ebből a forrásból azt is megtudta, hogy e Küldöttség vatikáni zászló alatt érkezett, és haladéktalanul nekilátott a nemzeti delegációkkal való tárgyalásoknak.
Tudnotok kell, bizonyos körök határozott szándéka, hogy a vatikáni küldöttség közvetítésével megszülessen az egyezség, és aláírásra kerüljenek a szükséges dokumentumok, nyilatkozatok. Az idő azonban sürget, ezért az aláírókat…hát…hogy is mondjam, nyomás alá kell helyezni.
Azokat a küldöttségeket, amelyek nem akarják aláírni a szerződést és a nyilatkozatokat, nem fogadják el az új világ felépítésének akciótervét, s döntési jogukról sem mondanak le a vatikáni küldöttség javára, azokat a küldöttségeket gyakorlatilag – nem fegyveres eszközökkel – túszul kell ejtenünk.
/A két miniszter szinte egyszerre szisszen fel. A külügyminiszter asszony előrehajol, szája szólásra nyílik, aztán meggondolja magát, és ismét hátradől. Arkadiel mozdulatlanul ül/
És itt kezdünk mi bejönni a képbe! Gondoljatok csak bele! 195 küldöttség tartózkodik itt, Budapesten. A program feszes, a tárgyalások egyáltalán nem stresszmentesek, tele indulatokkal, félelemmel, nem is beszélve a nemzeti ellentétekről, amelyeket mindenki igyekszik visszafojtani, eltakarni. De meddig?
A hír gyorsan terjed majd, miszerint valakik elfogadták az ultimátumszerű megegyezés gondolatát, amelynek során le kell mondaniuk a kezdeményezésről, olyan grémiumokat kell megválasztaniuk, akik helyettük és nevükben fognak cselekedni.
Cselekedni, de mit?! Ezt most még senki sem tudja! Úgy kell lemondani minden jogukról, hogy nem is tudják, miről mondanak le!
Ez feszültségeket okozhat, ezért a védelmet minden szinten meg kell erősíteni. Az aláírók fenyegetett helyzetbe kerülhetnek, néhányan ellenállnak majd, míg páran csalódottságukban vagy dühükben támadásokat, vagy a Konferencia elhagyását fontolgatják. Ezt meg kell előznünk. Számolnunk kell határon kívüli támadás lehetőségével is.
Egyetért mindezekkel, Arkadiel úr? Kérem, ossza meg velünk ismereteit a legújabb fejleményekről!
Arkadiel:
Amerika évtizedek óta bojkottál minden olyan szándékot, amely a Föld megmentésére, a környezetszennyezés megállítására vonatkozik. Most azonban áttörést sikerült elérni, amelynek részleteitől megkímélném önöket.
Tényként kezeljük, hogy Amerika aláírja a budapesti szerződést, és felszólítja a világ államait, hogy ők is ezt tegyék. Ezzel párhuzamosan, a vatikáni küldöttség hathatós támogatása mellett, elkészül egy akcióterv, amely a szükséges tennivalókat tartalmazza.
Előrebocsátom, hogy elsősorban nem a konferencián résztvevő államok részéről várunk ellenállást, hanem azok részéről, akik számára ez a megegyezés egyenlő saját terveik megsemmisülésével, gazdasági pozícióik meggyöngülésével, hiszen káros tevékenységüket az akcióterv életbe lépésének napján fel kell, hogy függesszék.
Erre a reakcióra mi számítunk, ezt mi kézben tartjuk, csupán azért mondom el itt és most, hogy önök tisztábban lássák az összefüggéseket.
Az önök feladata a Konferencia idejére korlátozódik és annak a 195 küldöttségnek a védelmére, akik most jelen vannak, és a teljes megegyezésig jelen is lesznek.
Ahogy az önök miniszterelnöke mondta, egy kis nyomást fogunk gyakorolni azokra a küldöttségekre, akik nem vagy nem azonnal akarják elfogadni a felkínált egyezséget. De ismétlem, ez sem az önök feladata!
A látható védelem mögött, amelyet önök biztosítanak, ott lesz egy láthatatlan védelem, amelynek forrását itt és most nem árulhatom el, de talán ez nem is fontos. Ez a láthatatlan védelem a magyar rendőrök és katonák védelmét fogja jelenteni. Olyan lesz, mint egy láthatatlan védőpajzs, csak akkor aktivizálódik, ha az egyes személyek ellen közvetlen támadás indul.
A belső támadás mellett külföldről terrortámadás is várható, mégpedig Amerikából érkezhetnek csapatok, őket azok küldik, akiknek nem érdekük, hogy az amerikai elnök tizenöt év halogatás után mégiscsak aláírja ezt az egyezményt. Cselt és erőszakot gyanítanak e megegyezés mögött, és mindenképpen tárgyalni akarnak az amerikai elnökkel, itt, Magyarországon, hogy megismerjék, ki és mi áll a történések mögött.
Lehetséges, hogy szuperfegyvereket vetnek be céljuk elérése érdekében, ám hamarosan rájönnek, hogy valakik mindent blokkoltak. Ettől még elszántabbakká válnak.
Miután rá fognak jönni, hogy Magyarországra lehetetlen lesz eljutniuk, közvetítőt fognak kérni, hogy rajta keresztül tárgyalhassanak az amerikai elnökkel. Mi a magyar miniszterelnököt javasoltuk közvetítőként.
Tudniuk kell, hogy a szerződés és a nyilatkozatok aláírásának bejelentését megelőzően a világ összes államának központi katonai létesítményei blokkolva lesznek, így tényleges támadás ezekről a helyekről nem várható.
A műholdak irányítását már átvették az arra illetékesek, de most még átengedik a szokásos tartalmakat. Ez azonban az említett időpont előtt nem sokkal megszűnik és csak a Konferencián elhangzottak kommunikációjára fognak szolgálni ezek a berendezések.
Az önök feladata tehát lényegét érintve nem változik, ugyanakkor kétségtelenül érzékenyebb politikai környezetben kell végrehajtaniuk minden akciót. A részletekről folyamatosan értesítjük önöket.
Látó Gergely:
Arkadiel úr már említette, a Küldöttség azt szeretné, hogy a magyar miniszterelnök legyen a közvetítő az amerikai elnök és a – feltételezett – terroristák között.
Ennek megfelelően én fogom vezetni a tárgyalásokat, ha egyáltalán ilyen tárgyalások létrejönnek. Egy ilyen akció további terhet ró majd védelmi rendszerünkre, de ezt a terhet az ügy érdekében vállalnunk kell.
Úgy hiszem, felesleges mondanom, hogy az egész ügy rettentően titkos és bizalmas. Semmi sem szivároghat ki… Uraim! Ha több mondanivalónk nincs, megbeszélésünket berekesztem!
/A két miniszterre néz…/
Az urakkal pedig folyamatosan tartjuk a kapcsolatot.
/…majd a külügyminiszterre fordítja tekintetét/
Önre még számítok a következő tárgyalásunknál. Kérem, szóljon a vendégeknek, hogy öt percet kérek!
/Sorra kezet fog a távozókkal, és az ajtóig kíséri őket. Becsukja utánuk az ajtót, majd háttal nekidől, és felsóhajt/
Úgy hiszem, már csak Istenben bízhatunk! Szegény Magyarország, túléled-e ezt a csapást is?! Én bízom ebben! Bízni akarok ebben!
/Maga elé mered. A színpad lassan elsötétedik./
■
Renkó Ferenc: Hangok fényjelekkel című drámája (2009) a
Magyar Rádió Zrt által 2010. május 25-ig meghosszabbított határidővel
kiírt drámapályázatára, valamint a nagyváradi Szigligeti Színház
és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház
a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Karával
közösen 2014. május 25-i határidővel meghirdetett
drámapályázatára került benyújtásra]
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: