Első őrző:
[Magas, erős testalkatú fiatalember, sötét öltönyben. Belép az ajtón, szétnéz, és tisztelettudóan bólint Mária Magdolna felé]
Megérkeztek a vendégek, Asszonyom!
Mária Magdolna:
Köszönöm! Egy perc múlva várom őket!
[Az őrző ismét meghajol, majd kimegy, az ajtót becsukva maga mögött. A Küldöttség többi tagja továbbra is a teremben marad, elfoglalják helyüket az ülőgarnitúrákon.
Mária Magdolna, Mihály arkangyal, Gábriel arkangyal, Rafael arkangyal, Uriel arkangyal és Metatron arkangyal emberi alakban, az asztal egyik oldalán foglalnak helyet sorban, úgy, hogy velük szembe kerüljenek a vendégek. Amikor ez megtörténik, kinyílik az ajtó, és energikus léptekkel belép az Amerikai Egyesült Államok küldöttsége. Elől az elnök, John Emerald Wisemann, mögötte egy csinos, magas, barna asszony, Cecile Brice, az elnök világpolitikai tanácsadója, őt követi egy katonai egyenruhába öltözött férfi, Alister Dwayne Johnson. Mária Magdolna eléjük siet, fogadja az Elnök kézfogását]
Amerikai elnök:
Üdvözletem, Asszonyom! Bemutatom Brice kisasszonyt, világpolitikai tanácsadónkat és – tekintettel a kialakult helyzetre -, velem van Johnson vezérkari főnök úr, az Amerikai Hadsereg főparancsnoka. Amennyiben szükséges, bevonhatjuk a tárgyalásokba a nemzetbiztonsági főtanácsadót, a CIA igazgatóját valamint az Űrvédelmi és Kutatási Hivatal vezetőjét is, ők mindannyian egy megbeszélt helyen várakoznak hívásunkra.
[A bemutatottak meghajolnak, egyenként kezet fognak Máriával]
Mária Magdolna:
Üdvözöljük Önöket mi is, Elnök úr! Ha további tárgyalópartnerekre lesz szükségünk, azt időben jelezni fogjuk. Talán kezdjük is el!
[Mindnyájan helyet foglalnak az asztalnál]
Amerikai elnök:
Már vártuk Önöket! S bár nem vagyunk teljesen tisztában jövetelük céljával, készek vagyunk a legteljesebb együttműködésre. Szándékunk komolyságát kifejeztük azzal is, hogy elfogadtuk a klímakonferencia gondolatát, egyhangúlag a részvétel mellett döntöttünk, annak ellenére, hogy mindezidáig éppen az Egyesült Államok bojkottálta az előző csúcson született vállalások betartását.
Mária Magdolna:
Tudjuk, Elnök úr, hogy Önök a legteljesebb módon és őszintén együtt kívánnak működni velünk, s mint a világ első számú nagyhatalma, ebben is meglátják és vállalják a vezető szerepet. Meggyőződésünk, hogy jól döntöttek, amikor elfogadták a klímakonferencia megtartásának gondolatát, s ezáltal a bekövetkező változások élére álltak. Örömmel vettük azt is, hogy elfogadták az Oroszországi Föderáció bevonását a fő tárgyalásokba.
Amerikai elnök:
Mi tárgyalni jöttünk, Asszonyom, és megegyezni. Amit Ön eddig elmondott, az elfogadható a számunkra. Jelenlétünknek a konferencián az a legfőbb üzenete, hogy Amerika kész a változások élére állni.
Mára már megértettük, hogy a károsanyag kibocsátás, amit korábban környezetvédelmi problémaként kezeltünk, mostanra fejlődési kérdéssé vált. Bevallom, személy szerint magam sem hittem a tudományos helyzetelemzőknek és az előrejelzésekben felvázolt hatásokat olcsó szenzációkeresésnek könyveltem el, amellyel az olvasottságot akarják növelni a szerzők.
Ma már a kormány is magáévá tette azt az álláspontot, – egyezően a klímaváltozásra vonatkozó tudományos véleményekkel – miszerint a környezeti vészhelyzet bekövetkezett. Csakhogy amíg a tudományos szakemberek csupán a megoldást látják, és nem tudják megérteni, miért nem cselekedjük azt, ami a jelen helyzetben kézenfekvő, addig mi világosan látjuk, hogy a termelés bármilyen mértékű csökkentése az Egyesült Államok gazdasági, és egyben politikai hegemóniájának csökkenését vonná maga után.
Tudjuk, hogy Kína és az Egyesült Államok a legnagyobb károsanyag kibocsátó, hiszen mi magunk döntöttünk úgy, hogy Kínába telepítjük feldolgozó iparunk elég nagy hányadát. A folyamat most ott tart, hogy Kína már évekkel előbb átvette Japántól a vezető szerepet a térségben s ezzel párhuzamosan egyre nő szerepe a világgazdaságban is.
Ha az Egyesült Államok súlya gazdasági, politikai téren csökkenne, az azt is jelentené, hogy ezzel párhuzamosan Kína szerepe és súlya növekedne. Ez belpolitikai válságot idézne elő, amely már országunk stabilitását veszélyeztetné. E helyzetben automatikusan a hadsereg veszi át a főszerepet, s nem kívánom részletezni most, hogy ez hová vezetne. Ha Amerika nem lesz képes megvédeni a demokráciát a világon, annak beláthatatlan következményei lennének!
A legnagyobb problémát véleményünk szerint nem a fejlett országok széndioxid-kibocsátása, hanem a fejlődő országok folyamatosan növekvő kibocsátása jelenti.
Az elemzők megoszlanak abban, hogy Kínát a fejlettek közé sorolják, vagy továbbra is a fejlődők között tartsák számon. A végeredményt tekintve ez mindegy is, Kína már harminc éve a világ legnagyobb szén-dioxid-emissziójú országa, bár az egy főre vetített környezetterhelés még ma sem éri el az amerikai szintet.
Mihály arkangyal:
Elnök úr, mi is egyetértünk azzal a megállapítással, hogy a globális környezeti válság gyakorlatilag minden társadalmi probléma lényegét érinti. Destabilizálja a politikai és gazdasági életet, ezzel közvetlenül hatással van etnikai és nemzetközi konfliktusok kialakulásához.
A víz- és energiahiány, továbbá az élelmiszerellátás akadozása hozzájárul az emberek biztonságérzetének csökkenéséhez, elszegényedéséhez, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséhez. Mindez olyan folyamatokat indíthat el, amelyek a romboláshoz, a társadalmak széthullásához vezetnek. Önök valóban végiggondolták ezt a folyamatot? Kidolgoztak már egy olyan nemzetgazdasági, vagy netán világgazdasági modellt, amely a társadalmi jólét alapján áll?
A világ legtöbb országának az a véleménye, hogy a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok együtt felelős a Föld veszélyeztetéséért. Felróják önöknek azt is, hogy kivárnak, s a hitegetés politikája mögött egyre fokozzák környezetszennyező tevékenységüket, annak érdekében, hogy még nagyobb gazdasági és politikai előnyre tegyenek szert.
Mária Magdolna:
Beszéljünk arról is, hogy önök valójában miért is halogatták a koppenhágai konferencián elfogadott nemzetközi szerződés aláírását, amelynek érvénybe lépését is sikerült néhány évvel elodázni, először 2009-ről 2010-re, majd megint egy későbbi időpontra.
Ma 2025-öt írunk, ám a szerződésben foglaltakból még igen kevés dolog valósult meg.
Amerikai elnök:
Úgy éreztem, a korábbiakban sikerült kifejtenem, mi vezetett bennünket a szerződés bojkottálására, milyen nemzeti és nemzetközi érdekek hatottak a nyilvánvaló veszélyt jelentő környezeti károsodások megállítása, netán végleges megszüntetése ellenében.
Arról azonban még nem szólam, hogy politikai és gazdasági súlyunk megtartásának kényszere mellett elkezdtük kidolgozni a jelenlegi gazdasági modell teljes átalakításának projektjét, amelyben úgy tudjuk megőrizni, illetve a szükségletekhez igazodva növelni a termelés szintjét, hogy eközben a profittulajdonosok hozzájussanak egy kölcsönösen elfogadott profittömeghez, ugyanakkor a társadalmi jólét egy meghatározott szintjét is meg tudjuk őrizni.
Az elmúlt évek munkája során eljutottunk az elvi megegyezésig a profittulajdonosokkal, akik hajlandóak lemondani a profit egy részéről a társadalmi bajok orvoslása érdekében. Megértették, hogy ez lassúbb, de számukra is biztonságosabb, hosszabb távon tervezhető profittermelést jelent, s ha ezzel sikerül csillapítanunk a ciklikusan bekövetkező gazdasági válságok mélységét, azok intenzitását, időtartamát, az így megmenthető profittömeg akár még kompenzálhatja is azt a profitveszteséget, amiről a társadalmi jólét megőrzése érdekében lemondtak.
Mária Magdolna:
Elnök úr, ne emésszük egymás idejét felesleges körökkel és kitérőkkel. Önök csupán az időt húzták, önöknek nem állt sem szándékukban, sem módjukban egy új gazdasági rend kialakítása, legfőképpen annak bevezetése.
Mint a legtöbb országban, a politikusoknak önöknél is néhány évente szembe kell nézniük azzal, hogy hatalmukat a választóknak köszönhetik, s ha olyan döntéseket hoznak, amelyek a választók jelen idejű komfortját veszélyeztetik, az önök hatalmának vége. Ezt ki kockáztatja meg?!
Önök posztindusztriális társadalomról beszélnek, eközben elfelejtik bemutatni ennek a társadalomnak a tükörképét, az önök esetében Kínát, ahová kitelepítik az összes szennyező ipart, hogy otthon megteremthessék a makulátlanul tiszta, a modern és konfliktusmentes információs társadalmat! A kártyalap tetején a fény, a kártyalap tükörképében a homály. Mi lesz, ha ez a kártyalap megfordul, és már nem lesz módjuk a változtatásra?
Ön együttműködést ígért és a változtatás feltétlen szándékát jelezte felénk. Kifejtette, hogy milyen tényezők késztették mindarra, amit eddig tettek, s melyek azok az előremutató lépések, amelyeket a továbbiakban kívánnak megtenni.
Ez lenne hát az önök „A” terve. Mi azonban ennél többet is tudunk Önökről.
Tudjuk, hogy önöknek van egy „B” tervük is. Ez a terv nem másról szól, mint arról, hogy fegyverrel kényszerítsék ki a jelen helyzet és erőviszonyok fennmaradását. Nem mindenki akarja ezt, többek közt, ön sem, elnök úr, azért is tárom fel Ön előtt, hogy mi erről már kezdetektől fogva tudunk. Az önök szemszögéből nézve a dolgot, iszonyatosan nagy a tét.
Amerikai elnök: [Elképedten, a szavakat keresve mozog a szája, aztán megszólal]
Szóhoz sem tudok, jutni Asszonyom! Ennek a tervnek a részleteit még én sem ismerem teljes egészében! Ez hogyan szivároghatott ki, vezérkari főnök úr?! Milyen meglepetéseket tartogatnak még nekem!? Ez hallatlan!
Uriel arkangyal:
Tudjuk, mire gondol most, Elnök úr! Hogy a kapitalizmus bejáratott rendszerét, a profitáramlás, a nagy hasznok és óriási hatalmak rendszerét kellene egyik napról a másikra feladni a semmiért, egy még be nem következett katasztrófáért, s nem utolsó sorban olyan embertömegekért, akik csak azért létezhetnek még, mert máskülönben Önök a megtermelt javakat nem tudnák kivel elfogyasztatni, s a fogyasztás arányában a profitot zsebre vágni. A kapitalizmus zászlaja alatt a vérszívók és a gazdatestek olyan szimbiózisát hozták létre, ahol e két embercsoport létének fenntartása csak egymás ellenében, de mégis egymást feltételezve valósulhat meg.
Az okokat voltaképpen ön is felsorolta. A hiperprofitra és a határtalan fogyasztásra épülő gazdasági modell működésében, – amelyet egy folyamatos spirálmozgás hajt feljebb és feljebb -, közvetlenül és rövidtávon érdekeltek a politikusok és az üzleti szféra irányítói.
Elsöpörnek mindent, ami akadályozná e modell működését, csökkentené a gazdasági növekedést, tagadva e növekedés természetre ható káros hatásait, annak érdekében, hogy elkerüljék a széndioxid-kibocsátás korlátozását.
Ebben harcban a fennmaradás lett a fő cél, és e fennmaradásnak lett alárendelve minden, beleértve az embert magát is. Még a család is azért létezik, hogy gazdasági egységet alkotva esélyesebben tudjon szembeszállni más zsákmányolókkal szemben. Az ember embernek farkasává vált, s ebben a harcban annyira körbebástyázta magát, hogy közben elszigetelődött eredeti, fizikai környezetétől, a Földtől, amely táplálta és otthont adott neki; amelynek létezését köszönheti, s amelynek erőforrásait saját jól felfogott érdekében nemcsak felhasználnia, de újratermelnie is kell, erről szól szerződése a Teremtővel. Ám ahogyan romboló, pusztító tetteivel fokozatosan kizárja magát a Földi létezésből, úgy távolodik Tőle, illetve a neki tett szerződéses ígéretétől is.
Amerikai elnök:
Rendben van, hölgyeim és uraim, feladom! Az az érzésem, hogy kezdünk eltérni attól a témától, amiért voltaképpen létrejött ez a találkozás…
[Az Elnök hangja a mondat végére elbizonytalanodik, elhalkul s kérdően-csodálkozva veszi észre, hogy a vele szemben ülők mereven, mozdulatlanul nézik őt. Ettől a nézéstől zavarba jön, idegessé válik, az egyik arcról a másikra kapkodja tekintetét. ]
Mária Magdolna: [Nem válaszol azonnal, szemeit mereven az Elnökre szegezi. A csend kezd kínossá válni. Brice kisasszony a haját igazgatja, és idegességében félhangosan nyögdécsel; a vezérkari főnök zsebkendőt vesz elő és reszkető kézzel a homlokát törli. Mária Magdolna végül megszólal, hangja vészterhesen komor.]
Elnök úr, tudunk a biológiai alapú intelligenciával működő fegyverekről, amelyet bizonyos országok ellen kívánnak bevetni, hogy egyetlen rohammal eltöröljék azokat a Föld színéről!
Tudjuk, hogy ez a háború már nem az a háború lesz, amelyet az emberek évszázadok óta vívnak egymással, különböző technikai fokon fejlett fegyverek segítségével.
[Mária Magdolna újabb szünetet tart, majd folytatja]
De tudnia kell azt is, hogy ezek a biológiai robotok idővel nem fognak Önöknek engedelmeskedni. Ez maga lesz a pusztítás, egy új faj pusztítása, amelynek önök nem fognak tudni gátat szabni, mert ez a teremtményük önök fölé nő majd…
Gábriel arkangyal:
Tudjuk azt is, hogy hamis követekkel tárgyalnak régóta, és tőlük kapták technikai vívmányaik kilencven százalékát. Ennek köszönhetik jelenlegi hegemóniájukat a világban. Látjuk azt is, hogy ez a kapcsolat már kezd kellemetlenül veszélyes lenni az önök számára, mert a technikai vívmányokért most már egyre nagyobb árat kell fizetni.
Ez a csoport földön kívülről érkezett lényeknek adja ki magát, akik úgy tájékoztatták önöket, hogy kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk az önök országának területén egy jó idővel ezelőtt.
Mihály arkangyal:
Ezek azonban nem földön kívüli teremtmények, hanem a Gonosz jelen idejű megtestesülései. Utánajárt, Elnök úr, hogy vezetőjük, Don Borlston hogyan szerezte mérhetetlen vagyonát? Van információjuk arról, hogy ennek az embernek a vagyona az Egyesült Államok teljes évi költségvetésének a többszöröse?!
Elképzelhetőnek tartja Ön, hogy egy ilyen nagyhatalmú ember komolyan együtt kívánna működni az Egyesült Államokkal, az Egyesült Államok javára és dicsőségére?
Elképzelhetőnek tartja, hogy ekkorra tőkekoncentráció mellett bármilyen szabályt, – legyen szó akár a kapitalizmus szabályairól -, be kíván tartani ez az ember és a köré csoportosuló üzleti kör?
Nem, elnök úr, önt félrevezették, megtévesztették, becsapták. Amit Ön lát, nem az Egyesült Államok diadala, hanem az Egyesült Államok megásott nyugvóhelye! Vegye észre, hogy nem maguk diktálnak! Mit gondol, miért nem voltak képesek tizenöt éven keresztül egyezségre jutni a világgal a károsanyagok kibocsátását illetően? És miért tudott eredményt elérni az Európai Unió? Vagy a fejlődők közül nem is kevesen!
Ezt már régen nem kapitalizmusnak hívják, ez a legteljesebb monopolizmus és erőszaktevés, amit ember ellen valaha elkövettek!
Ahhoz, hogy előrelépjünk, meg kell szüntetnünk a Gonosz életterét a földön, amely élettér a globalizált, nemzetek feletti monopolpiac, amelyet eszközül használ a világ leigázására!
Mária Magdolna:
Elnök úr! Sajnálom, de nincs más út, ki kell lépniük a jelen világot romlásba taszító, a természeti kincseket elpazarló kapitalizmusból, és át kell lépniük az – egyébként önök által is megfogalmazott jövőkép szerinti -, posztkapitalista társadalomba. Hogy ezen pontosan mit értenek Önök és mit értünk mi, azt részleteiben áttekintjük, amint az ide vezető főbb döntéseket meghozzák a világ vezető nagyhatalmai.
Tudjuk, hogy a – látszólag – jól futó szekeret megállítani öngyilkosság lenne, és az önök mércéjével mérve világkatasztrófához vezetne, ha most bármiféle átállásról kezdenének suttogni a világ minden táján, ahol éppen az önök tőkései, meg természetesen más országok tőkései szereztek piacokat és befolyást. Egyetlen társadalmi berendezkedéstől sem lehet elvárni, hogy kilépjen saját keretei közül, és olyan elveket hirdessen, amiket korábban tagadott, vagy amelyekről – saját érdekében – eddig mélyen hallgatott.
Most azonban nem erről van szó. Gondoljanak egy méhkasra, amelyet vihar fenyeget, ott a réten, ahová tulajdonosa kihelyezte. A vihar természeti esemény, egy másik rendszer szülötte, egy másik törvényszerűségnek engedelmeskedve tör ki és ragad magával mindent, amit mozdítani tud. A méhkas rendje és a vihar összehasonlítható fogalmak? Létezik közöttük összefüggés bármilyen metafizikai vagy rendszerszemléleti értelemben? Nem, nem és nem!
Aki tudna a méhkason segíteni, az az ember, aki kihelyezte, ám ha ő nem veszi észre időben a vihar közeledtét, vagy akadályozva van, netán a vihar őt is fenyegeti, s csak magával törődik, a méhkast – jobb híján – sorsára hagyja.
Önök most a méhkas, de a példában szereplő emberrel, mint a méhkas teremtőjével szemben az önök Teremtője ennél sokkal, de sokkal tökéletesebb eszközökkel bír az emberi méhkas megvédésére.
A kérdés inkább úgy merül fel: akarja-e a Teremtő itt és most az emberiség megmentését, vagy tervei között egy másik fejlődési koncepció kerül előtérbe?
Végső döntésében nagy szerepet játszik az is, hogy az emberiség e végveszélyt mennyire ismeri fel és képes-e, hajlandó-e saját érdekében cselekedni, továbbá elfogadja-e azokat a lehetséges lépéseket, amelyeket a Teremtő – az emberiség megmenekülése és továbbfejlődése érdekében – számára sugall.
Miss Brice: [Aprót köhint, kezét szólásra emeli, majd az Elnök beleegyező fejbólintását látván, megszólal]
Elnök úr, talán nem kellene annyit titkolóznunk, mert jelen helyzetben ez nemcsak hogy nem taktikus, de kifejezetten rontja pozíciónkat.
Igen, Asszonyom, tárgyaltunk azzal a társasággal, akit Don Borlston képvisel. Ő a vezetőjük, egy nagyon kellemes, szórakoztató ember, jó társalgó, nagyszerű táncos.
[Miss Brice egy pillanatra megáll, halkan kacag egyet, látszik, hogy egy kellemes emléket idéz fel]
De jelen helyzetben ez nem igazán érdekes, csak a teljesség kedvéért mondtam el. Szóval Don Borlston olyan ajánlatot tett nekünk, amelyet lehetetlen volt visszautasítani. Közreműködésével olyan piacok nyíltak meg előttünk, amelyekre korábban lehetetlen volt bevinni amerikai árut, illetve ilyen piacok korábban nem is léteztek. Tíz-húsz éves szerződésekben vállalta, hogy az amerikai gazdaságra építi vállalatbirodalma beszerzőpiacát…
Aztán feltárta előttünk a titkát. Elmondta, hogy Földön kívüli érdekeltségei vannak, s ezekről a helyekről technológiát és eszközöket importálhatunk, amelyek segítségével fellendíthetjük saját gazdaságunkat, anélkül, hogy elköteleznénk magunkat más nemzeteknek, illetve tovább csökkenthetnénk függőségünket tőlük.
Aztán tett egy elképesztő ajánlatot. Átadja nekünk a biológiai alapú mesterséges intelligencia előállításának teljes technológiáját. Ezzel a technológiával olyan célrobotokat tudunk előállítani, amelyek kiválthatják az emberi erőforrást a termelésből.
Ez az ajánlat rendkívül csábító volt, hiszen úgy tudtuk volna növelni a rendelkezésre álló munkaerő-kapacitást, hogy vele szemben csupán a robotok előállításának költsége áll, nem is említve a karbantartásukra fordítandó összeget, amely töredéke lenne Amerika éves munkaerőköltségeinek, beleértve a társadalombiztosítás költségeit is.
A robotok beállításával tehát csökkenthetők lennének a munkaerő költségei, ugyanakkor a megoldás további előnye, hogy az amerikai embereknek nem kell ellátniuk többé egy csomó alantas munkát. Ez emelné a társadalom önbecsülését, s valódi átmenetet jelentene a posztindusztriális társadalom irányába.
És még nem is említettem a legfontosabbat. Amerika gazdasági értelemben végre függetlenné válhatna Kínától. Ami pár évtizeddel ezelőtt zseniális kitörési stratégiának tűnt egy vesztésre álló világgazdasági helyzetből, mára Amerika fejlődésének legnagyobb gátja. Ha akarnánk, se tudnánk visszahozni a termelést onnan, Kína már saját gazdasággal rendelkezik, amely működik, virágzik, és új világgazdasági hatalommá nőtte ki magát az elmúlt évtizedekben.
A nyugati gazdaságok egymással versenyezve teremtették meg saját maguk gazdasági versenytársát, vagy pontosabban, gazdasági legyőzőjüket. Azt hitték, hogy Kína egy Hong Kong, csak nagyon nagyban. Hogy Kínában termelgetünk egy kicsit, aztán eljövünk onnan. Ha meggondolom, hogy mindezt mi támogattuk a legjobban…
Vezérkari főnök: /Intően, türelmetlenül emeli fel a kezét, s belevág Miss Brice szavaiba./
Ez csak az ügy polgári hozadéka, kedves Brice kisasszony! Térjünk csak vissza a robottechnológiához! A dolognak voltaképpen hihetetlenül óriási, mindent eldöntő katonai jelentősége van.
Nem ismerjük a technológia működését minden mozzanatában, azaz, a szakembereink részeiben igen, ám számukra az egész mechanizmus komplex lehetőségei nem érhetők el.
A lényeg abban van, hogy nincs szükség semmiféle kommunikációs csatornára, vezérlő eszközökre, ezek a robotok nagy távolságokból is képesek kommunikálni a központtal és egymással is.
Hogy ez a képességük hogyan, miként működik, ezt még nem igazán sikerült megfejtenünk, de tény, hogy a rendszer vezérlőpultjába beépített szoftver ezt a kommunikációt támogatja és vezérli. Elégséges emberi hangon kiadott parancsokat vinni a rendszerbe, és a robotok máris teljesítik azokat. Végül is, ezek nem mások, mint a földön még nem ismert technológiájú szuperkompjúterek.
Ebből a minőségükből fakad, hogy hihetetlen matematikai képességekkel rendelkeznek a cél és a röppálya kiszámításában. Egy alkalmas formára kialakított célrobot rakétára szerelve voltaképpen legyőzhetetlen és becsaphatatlan. Az egész olyan, mintha egy ember ülne a rakétán, aki figyeli az ellenség mozgását és reakcióit, minden eseményt rögzít, és annak megfelelően saját maga módosítja a röppályát.
Meg kell említenem egy további előnyüket, amelyet szinte elsőként is említhettem volna. Ez pedig a méretük. Kicsik. Ezért bárhová, bármilyen hordozóba beépíthetőek, az összes ismert adatátviteli kapcsolódási pontot felismerik, így további számítógépekhez kapcsolhatók, vagy adatbázis-hordozóként adattároló egységek kapcsolhatók hozzájuk. Ettől fogva mindent vezérelnek, amit ma ismert adatátviteli technológiákon keresztül vezérelni lehet. Még óriásdarut és fúrópajzsot is irányítottunk velük!
Egyszóval, ha engem kérdeznek, ezzel a célrobottal Amerika megütötte a főnyereményt!
Mária Magdolna:
Köszönjük kimerítő előadását a célrobotokról, Mr. Johnson! Abban a szerencsében van részünk, hogy ismerjük e kreatúrák teljesítményeit. Szeretném, ha beszélgetésünk visszatérne abba a mederbe, amelyből elindultunk, nevezetesen, mi úgy látjuk, hogy az emberiség az elmúlt kétezer évben, de különösen az elmúlt száz évben nem jól sáfárkodott a reá bízott javakkal!
Elfecsérelte, elpazarolta a Föld kincseit, a természeti erőforrásokat felhasználta a maga javára, de nem gondoskodott azok pótlásáról, a Föld regenerációjáról. A Föld rengeteg több sebből vérzik, de saját önzésük nem engedte láttatni ezt.
Természetesen nemcsak Önök, az egész emberi faj felelős mindazokért a veszteségekért, amik a Földet, az önök lakóhelyét érték. Hogy mindezt Önökkel vitatjuk meg, azt azért tesszük, mert az Önök országa rendelkezik akkora befolyással a Földön, hogy képes legyen megállítani a további katasztrófák bekövetkeztét.
A Teremtő úgy látja, hogy az emberi faj fejlődésében megtorpant, helyi fejlődési gócok alakultak ki, illetve a fizikai lét fenntartásához szükséges erőforrások birtoklása vagy hiánya megalapozta az erőhelyzetek kialakulását. Ez eltérítette az emberi fajt a békés fejlődés vonalától, és történelme egy hullámzó, viharos tengerré vált.
Önöknek meg kell érteniük a következőket. Abban az összetett fejlődéstani játszmában, amelyet Jézus atyja, legfőbb Urunk játszik az emberiséggel, sőt az egész galaxissal, az ember önállóságának nagy szerepe van. Ha ez az önállóság nem érvényesül, a játszma paraméterei megváltoznak, a célok eltolódnak, a fejlődés elhajló ívet mutat.
Ez a játszma végtelenszer lejátszható, csupán az emberek cserélődnek benne ezer-kétezer, vagy akár tízezer évenként. Csak az embereknek nem mindegy tehát, sikerül-e az a játszma, amelyben éppen részt vesznek, azaz, amit ők sorsuknak neveznek. Emberi generációk görögnek egymás után, s cserélődnek a Teremtő nagy sakktábláján. Nem mindegy azonban sem az embernek, sem Istennek, mikor és melyik fejlődéstani játszmában érhető el a kívánt végkimenet, amelyben átléphetünk végre a következő, eggyel magasabb szintű létezésbe.
Ez a harc nem önökről szól. Önök meg tudnak állítani hadseregeket, mi meg tudjuk állítani magát az embert. Itt és most nem az egyik ember győzelme fontos egy másik ember felett, nem az Egyesült Államok harcol a világért egy, a világot, annak békességét veszélyeztető másik ország ellen.
Ne próbáljuk ki a Teremtő hatalmát, ez istenkáromlás lenne, s csak meggyorsítja a végzetet. Nekünk van energiapajzsunk, Önöknek nincs. A mi reakcióidőnk az önökéinek tízezerszerese. El tudja képzelni, tábornok, mi történhet, ha mégiscsak harcra kerül a sor? Az atomenergia csak szegényes mása annak, amit mi erőink által képviselünk.
Mi azonban nem ezért jöttünk. Nem fegyvereket hoztunk, hanem fegyvereket kívánunk elhallgattatni. Az önök fegyvereinek kudarca önmaguk működésében keresendő.
Ha Ön például, Elnök úr, késztetést érezne arra, hogy távozásakor az előtérben várakozó fiatalembertől átvegye azt a bizonyos táskát, hogy aktiválja az amerikai nukleáris haderő összes hadrendbe állított rakétáját, vagy azok közül néhányat, meglepetéssel venné tudomásul, hogy ez az egész kacat nem működik. Mégpedig azért nem működik, mert Küldöttségünk egyik tagja, akinek neve Uriel arkangyal, már jóval korábban átvette e rendszer vezérlését, így saját fegyvereikkel néznek szembe, ha erőszakhoz próbálnának folyamodni.
De miért is tennék ezt?!
Ne feledje, tábornok, a Földet mi teremtettük, és a Föld energiáit is mi szolgáltatjuk örökkön örökké, kimeríthetetlenül. Ez az önök számára felfoghatatlanul nagy energiatömeg, ezért a fegyveres támadásoknak nem sok értelme van. Az általunk aktivált védőpajzs hatására az önök fegyverei működés közben fel fognak robbanni és a felszabaduló energia önök ellen fordul.
Fegyvereink nemcsak abban a formában léteznek, ahogyan önök elképzelik. A természet erőit is mi uraljuk, legyen az földrengés, szökőár, vagy napfogyatkozás. A tektonikus lemezek elmozdításával egész kontinenseket törölhetünk el a Föld felszínéről.
Amerikai elnök: [idegesen felugrik helyéről, majd gyorsan vissza is ül. Sápadtan megtörli homlokát, majd kérdően a vezérkari főnökre, aztán Miss Brice-ra néz. Azok mindketten némám széttárják a karjukat. Az Elnök egyenként ránéz a szembeülőkre]
Vegyük ezt úgy, hogy mi az önök foglyai vagyunk?!
Mihály arkangyal: /Kezét felemelve, nyugalomra inti az amerikai elnököt és kíséretének tagjait/
Nem kívánunk most belemenni abba, hogy mi és miért történt a korábbi idők birodalmaival, amelyek koruk legfejlettebb, legtökéletesebb civilizációs alakulatai voltak, s amelyeknek létrehozását legtöbbször emberfeletti lények is segítették. És mégis, ezek a civilizációk kivétel nélkül példák voltak arra, hogy az olyan fejlődés, amely az ember vagy a környezet ellen irányul akár rövid, akár nagyon hosszú távon, az a fejlődés nem tartható fenn, mert egy bizonyos ponton túl saját súlya és tehetetlenségi ereje már magában hordozza önnön megsemmisülését is.
Tudjuk, mit kívánunk önöktől, elnök úr! Azt, hogy lépjék át saját korlátaikat, és hozzanak az önök felfogása szerint az emberi faj számára megfoghatatlan, sőt az emberiség létezésével, fizikai fennmaradásával ellentétesnek tűnő döntéseket. Mi azt mondjuk, ha ezt teszik, a túlélés biztosítva van. Ha nem, az apokalipszis bekövetkezik. Melyiket választják?
Amerikai elnök: [Gondterhelten néz maga elé. Látszik, hogy agya sebesen forog, mérlegeli a hallottakat, és az esélyeket latolgatja]
Rettenetes kutyaszorítóban leszünk, ha visszautasítjuk Don Borlston ajánlatát. Mit mond ön, Miss Brice? Mit tegyünk?
Miss Brice:
Ha engem kérdez, Elnök úr, nekem jobban tetszik ez a mai ajánlat. Annál is inkább, mert erőt sejtek a háttérben. Ha le tudták állítani a nukleáris rendszerünket, akkor Don Borlstonnal is végezni tudnak. Ha mi előbb kapjuk meg a célrobot technológiáját, mielőtt ők végeznek Don Borlstonnal és társaságával, akkor két legyet is üthetünk egy csapásra.
Mária Magdolna:
Erről még beszélnünk kell, Miss Brice! Ez a technológia még sok keserűséget hozhat az emberek számára, végső döntésünk előtt tanulmányoznunk kell valódi mibenlétét. Ha veszélytelenek találjuk, lehet róla szó.
[Az Elnökhöz fordul]
Elnök úr! Mi felfedtük magunkat, felajánlottuk segítségünket ebben a sorsfordító helyzetben. Biztosíthatom, hogy nincsenek egyedül, elnök úr, s nemcsak az Önök felelősségévé kívánjuk tenni a Föld sorsa feletti döntést.
Önök tíz évre előre is óvakodnak terveket készíteni, és most azt kérjük önöktől, hogy ezer évre meghatározó döntéseket hozzanak.
Ahogyan Önöket, az orosz partnert is mindenről tájékoztatjuk, tőle ugyanezeket a dolgokat kérdezzük, és ugyanezeket a dolgokat kérjük rajta számon.
Ezen kívül a Föld többi nemzetei is tudnak már létezésünkről, terveinkről, oly mértékben, amelyet jelen helyzetben célszerűnek tartunk.
Amerikai elnök:
Ha tanácsadóim is így látják, mit mondhatnék én?! Mi csupán a lehetséges stratégiák közül a megvalósíthatót választottuk, és ez a stratégia számunkra Kína volt. Az oroszokkal és a kicsi, ám annál célratörőbb dél-kelet ázsiai tigrisekkel szemben éppen, hogy nem vesztettünk, az akkori vezetők nem tudtak mást tenni, másként gondolkodni. A választás lehetősége beszűkült, a világ ki akarta kerülni az amerikai típusú fejlődés útját.
Ha világhatalom akartunk továbbra is maradni, felváltva kellett harcolnunk gazdasági úton és igazi fegyverekkel is. Ez hozta vissza Amerikát a csúcsra, ezt a stratégiát alkalmazzák elnökeink, már több mint ötven éve!
Uriel arkangyal:
Kína lesz az önök nagy tanulsága, elnök úr! A kapitalizmus, amit önök olyan nagy tökélyre vittek, Kínával önök ellen fordult. A verseny szellemének korlátlan elfogadása, a profitmaximalizálás kényszere, ennek érdekében az egymást sem kímélő gazdasági stratégia mattot adott az önök önérzetének. Gazdaságuk megrendült, világhatalmi pozíciójuk csak erőszak árán tartható fenn, mindez tragédiába fordíthatja az egész világ fejlődését is.
Önök kockára tették az egész nyugati világ létét és fejlődését, a pénz és a profit érdekében. Persze, ez nem is történhetett másként, önöket megvezették, csak eszközök egy nagy játszmában, amelyet mások az önök feje felett vívnak!
Határozott véleményünk, hogy a budapesti egyezményt tető alá kell hozni, méghozzá nemcsak papíron, de a valóságban is. Ez az egyetlen lehetőség, hogy a világ elkerülje a végítéletet. A világnak látnia kell, hogy önök hajlandóak a békés rendezésre, mi több, az élére állnak az emberiség szebb jövője megvalósításának.
A világnak látnia kell, hogy Amerika ennyi év után végre a jó ügyért harcol, mint tette azt korábban. Meglátják, a világ önök mellé áll ebben a harcban!
Vezérkari főnök: [Arckifejezése elégedetlenséget mutat, látszik, hogy nem ért egyet azzal, ahogyan az események alakulnak. Felemelt kézzel szót kér.]
Az új világ sem lesz meg fegyverek nélkül, a kérdés csak az, hogy kinek a kezében lesznek ezek a fegyverek, és kik felé irányulnak?!
A békéhez kell a legtöbb fegyver, hölgyeim és uraim, s ahogy Önöket hallgatom, ez a meggyőződésem egyre erősebbé válik. Mert mi is a kulcsa az Önök hallatlan magabiztosságának? Azok az eszközök, amelyekkel rendelkeznek, és amivel mi nem rendelkezünk. Ezt a különbséget nevezik erőfölénynek. És Önök erőfölényben vannak velünk szemben.
Ebben a helyzetben nem tehetünk mást, mint megadjuk magunkat… ó, bocsásson meg, Elnök úr… ez így nem teljesen fedi a valóságot… inkább úgy fejezem ki magam, hogy tárgyalásokat kezdtünk Önökkel.
Elismerem, katonaként csalódást érzek a célrobotok miatt. Ezzel a technológiával örökre megszerezhettük volna elsőbbségünket, s nemzetünk ismét bizonyíthatná, mi vagyunk a világ megmentője! Az elmúlt évszázadban, a nagy világháborúk idején Amerika több alkalommal fordította meg a csatát a nyugati világ javára és még mindig Amerika a húzóereje a világ gazdaságának.
/Zavarában kezét dörzsölgeti, egyik arcról a másikra pillant, majd tekintetét felváltva Mária Magdolnára és Uriel arkangyalra szegezi/
De ha Önök mellénk állnának… vagy lízingelhetnénk az Önök fegyvereit, természetesen megfelelő titoktartás és ellenőrzés mellett, akkor az én véleményem az, Elnök úr, hogy önt évszázadokon keresztül áldja majd az amerikai nép mostani döntéseiért!
Katonaként támogatom Önt, Elnök úr, egy ilyesféle döntésében!
Uriel arkangyal: [A tábornok felé fordul, barátságos hangon szólítja meg]
Tábornok úr! Higgye el, mi szeretjük ezt a Földet, mi itthon vagyunk ezen a Földön! Láttuk keletkezését, többszöri pusztulását, és újjáéledését.
Ahogy ön a földi seregek vezére, úgy én vagyok az égi seregeké, az angyalok hadának irányítója.
Ha mindketten a Föld megmentéséért harcolunk, nincs köztünk különbség! A lízing kérdésére pedig majd egy későbbi időpontban még visszatérhetünk…
Mária Magdolna: [Az Elnökhöz fordul]
Elnök úr! Ön megértette, hogy mit kérünk öntől, és mi megértettük, hogy mit tehet Ön. A következőkre kell felkészülnie az eljövendő pár napban.
Alá fogja írni a budapesti klímaszerződést, és felszólítja a világ vezető államait, valamint a jelenlévő fejlődőket, hogy ők is ezt tegyék. Bejelenti, hogy akciótervet állítanak össze a környezetszennyezés okainak felszámolására, s ez az akcióterv már aznaptól érvényes lesz, amikor kihirdeti. A konferencián 195 ország lesz jelen, így 195 aláírásnak kell lennie a szerződésen is.
Azokat, akik vonakodnak a szerződés aláírásától, gazdasági bojkottal fenyegeti meg, s ezt a bojkottfelhívást még a konferencia befejezése előtt aláíratja a világ száz legfejlettebb országának képviselőivel.
Mi fogunk gondoskodni arról, hogy mind a száz aláírás hiánytalanul meglegyen ezen a szerződésen. Ezt a szerződést, mint általunk is elfogadott egyességet és akciótervet, mi is ellátjuk kézjegyünkkel. Uriel arkangyal gondoskodik majd arról, hogy bekerüljön az Akasha krónika dokumentumai közé, és ettől fogva ez a dokumentum kőbe vésett igazságként íródik be az ég könyvébe.
[Mária Magdolna pillanatnyi szünetet tart, majd az Elnökre szegeti tekintetét]
Tudnia kell, Elnök úr, hogy ha aláírja a budapesti klímaszerződést, ezzel hadat üzen Don Borlstonnak és a hozzá közel álló körnek.
Véleményünk, hogy nem fognak habozni, és ön ellen fordítják a hazai közvéleményt. Árulónak nevezik majd, és a lemondását fogják követelni.
A vezérkari főnök úr helyettesét megzsarolják, és kényszeríteni fogják, hogy állítsa hadrendbe a nukleáris arzenált. Ám rövid időn belül felismerik, a rendszer zárolva van, működésképtelen.
Ekkor a célintelligenciákat, vagy ahogyan önök nevezik, a robotokat állítják hadrendbe. Kiadják a parancsot minden ember megölésére, minden objektum elpusztítására a Földön.
De sem a konferencia résztvevőinek, sem egyetlen embernek a világon nem fog a haja szála sem görbülni ebben az időszakban.
Don Borlstonék felismerik, hogy olyan ellenállásba ütköztek, amire nem számítottak. Közvetítőt kérnek majd, hogy beszélhessenek Önnel, Elnök úr, és a Konferencia résztvevőivel.
A közvetítő a helyzetből eredően a Konferencia elnöke, a magyar miniszterelnök lesz. Őt mi fogjuk felkészíteni erre a tárgyalásra, emiatt ne aggódjon, Elnök úr.
Az orosz elnök felajánlotta szíves közreműködését, amit mi köszönettel el is fogadtunk. Ő is, mint ahogyan mi, először Amerika szándékait akarta megismerni. Ez megtörtént, most Oroszországon a sor, hogy eldöntse, melyik oldalra áll. Szerintünk ez nem kétséges, de a vele való megbeszélés után már többet mondhatunk.
Elnök úr, ebben a helyzetben nem tehet mást, mint várakozik. A Teremtő időben közölni fogja velünk, mit tegyünk, és mit tegyenek önök.
[Mária Magdolna feláll az asztaltól, ez jelzés, hogy a tárgyalás befejeződött. A többiek is felállnak a székekből, még az ülőgarnitúrán ülök is, és a számítógépeknél dolgozók is.]
Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat. Kérünk egy kis időt, Elnök úr, mielőtt tovább folytatjuk megbeszéléseinket az önök biztonsági szakembereivel. Amennyiben egyetért, ez idő alatt Uriel úrral közösen áttekintik az elkövetkezendő napok történéseinek forgatókönyvét, felkészítve önt a továbbiakat illetően.
[Búcsúszavai közben a vendégek távoznak, Mária Magdolna az ajtóhoz kíséri őket]
Minden jót, és viszontlátásra, Elnök úr!
[A szereplők mozdulatlanul állnak, míg a színpad fokozatosan elsötétül. Halk zene hallatszik, fokozatosan erősödik, aztán ugyanígy halkul. Pár másodperc múlva fénykorongban Arkadiel jelenik meg a színpadon.]
■
Renkó Ferenc: Hangok fényjelekkel című drámája (2009) a
Magyar Rádió Zrt által 2010. május 25-ig meghosszabbított határidővel
kiírt drámapályázatára, valamint a nagyváradi Szigligeti Színház
és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház
a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Karával
közösen 2014. május 25-i határidővel meghirdetett
drámapályázatára került benyújtásra]
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: