A budapesti klímakonferencia sajtóterme. Emberek jönnek-mennek, több-kevesebb időre leülnek a székekre, s hallgatják az éppen sajtótájékoztatót tartó résztvevőket, szakértőket. A színpad bal sarkában az újságírók számára fenntartott asztalok állnak, az asztaloknál újságírók ülnek, s írják, vagy éppen leadják cikkeiket.
Arkadielt látjuk belépni a színre. Amint meglátják őt az újságírók, felállnak az asztalok mellől, és hangosan köszöntik.
Első újságíró: /Arkadielhez lép és kezet fog vele//
Arkadiel! Arkadiel! El sem tudod képzelni, mi történt! És te még nem is hallottad a hírt! A jelenlévő újságírók testületileg téged választottak szószólójukká!
Ez azt jelenti, hogy ahová mi nem léphetünk be, oda téged be kell, hogy engedjenek. Így szól a Konferencia alapszabálya!
Arkadiel: /meglepetten, de fülig érő mosollyal figyeli újságírótársát. Láthatóan alig hisz a fülének/
Engem választottatok meg? Hisz ez nagyszerű! Ha ezt a főnököm megtudja!
Második újságíró: /Ő is közelebb lép Arkadielhez/
Ez gyakorlatilag azt jelenti, Arkadiel, hogy mindenki tőled fogja megtudni először, mi történt érdemben aznap a konferencián.
És a hangsúly az „érdemben” szón van. 15 éve várunk erre az alkalomra, hogy végre ne seperjenek le bennünket, újságírókat, hogy érdemben és időben tudjunk tájékoztatást adni az embereknek. Mert hiszen róluk szól ez az egész, nem igaz?
A lapod, a vatikáni Angyali üdvözlet a saját olvasóin kívül gyakorlatilag minden ország lapjait tudósítja majd, továbbá 150 újságíró függ a te információidtól, és nem száll majd le rólad, mert mindenki a saját cikkét akarja megírni… nem irigyellek, Arkadiel, szerintem ezt még nagyon megbánod majd!
Harmadik újságíró:
Te valójában irigykedsz, mert a legszívesebben magad lennél a középpontban. De ez most hiába várod, barátom! Arkadiel megelőzött!
Első újságíró:
A Konferencia hivatalos tájékoztatójának már vége van. Abban egyeztünk meg a többi újságíró kollégával, hogy a hivatalos nyilatkozatok után te fogod összegezni a napi történéseket.
Beszámolód kötetlen formájú legyen, de a tényekre alapozz, objektíven, megalkuvások nélkül számolj be mindarról, ami aznap történt. Adj módot és időt a kollégáknak a kérdezésre, de ne engedd, hogy bárki kisajátítson téged, vagy elnyomjon más kollégákat.
Egyszóval, ajánlom, lődd főbe magad, mielőtt az első tájékoztatódat megtartanád, mert ebből szerintem is nagy botrányok lesznek!
Arkadiel:
Köszönöm együttérző szavaitokat, de nem ijedtem meg ettől a feladattól. A Vatikánban megtanultam, hogy nem a látható, az élő embertől, hanem a láthatatlantól kell félnem, olyat pedig erre a tájékoztatóra senki sem hívott!
/Megvárja, míg a három kolléga befejezi nevetését/
Rendkívül büszke vagyok arra, hogy ezt a feladatot nekem szántátok, s míg mások azon munkálkodnának, hogyan adhatnák vissza e megbízást, én bátran vállalom.
Már a mai nap is rengeteg eseményt tartogatott számunkra, amelyet meg kell osztanunk egymással és nagyra becsült olvasóközönségünkkel.
Akkor, ha megengeditek, el is kezdeném a mai beszámolót. Menjünk át a sajtóterembe!
/Arkadiel elindul, az újságírók követik a szomszédos terembe. Helyet foglalnak a székeken. A terem hirtelen megtelik. Arkadiel a mikrofonhoz lép, amely egy emelvényen áll. Vár, amíg a terem elcsendesedik, majd beszélni kezd /
Arkadiel:
Először is, szeretném megköszönni a Konferencia szervezőinek, hogy létrehoztak egy újságíró-szószólói feladatkört, amellyel sikerült kiküszöbölni egy esetlegesen bekövetkező kommunikációs űrt, rosszabb esetben zavart.
Miután a Konferencia munkája az első napokban döntően szakbizottsági keretek között zajlik, ahová a meghívott szakértőkön kívül más személy, így újságíró sem léphet be, az éppen folyó munkáról, az eredményekről csupán hallomásból, egy laikus másodkézből értesülhetnénk csupán.
Ezt a kommunikációs űrt hidalta át a Konferencia rendezősége azzal, hogy létrehozott egy úgynevezett újságíró-szószólói feladatkört, mely feladatkört egy közös megegyezéssel kiválasztott újságíró lát el. Ennek az újságírónak szabad bejárása van bármelyik szakbizottság ülésére, azokról tudósíthat, egyeztetett módon dokumentumokhoz juthat, szükség szerint bármelyik szakbizottsági taggal konzultálhat.
Az újságíró-szószóló személyének kiválasztásában a Konferencia szervezői, a Konferencia résztvevői és a jelenlévő újságíró társadalom együttesen, konszenzussal döntött.
E döntés eredményeképpen jelenthetem be önöknek, hogy e három döntésre jogosult csoport szerény személyemet választotta erre a megtisztelő posztra.
/Arkadiel beszédét taps, hangos üdvrivalgás, éljenzés, és „Hajrá, Arkadiel” bekiabálások szakítják meg. Arkadiel mosolyogva, türelemmel fogadja az üdvrivalgást, aztán kezével csendre inti a jelenlévőket./
![]()
Arkadiel a Konferencia harmadik napján tájékoztatót tart az újságíróknak…
Köszönöm, köszönöm. Úgy látszik, többen ismernek, mint gondoltam. Mindenesetre szeretnék bemutatkozni azoknak, akik még nem ismernek. Alberto Arkadiel vagyok, a Vatikánból jöttem. Főszerkesztője és most tudósítója is vagyok a vatikáni „Angyali Üdvözlet” című lapnak. Ez a lap Őszentsége, a római Pápa személyes figyelme alatt áll, és ezt a lapot tekinti a katolikus egyház a hívők mérvadó tájékoztatásának.
Mindezt csupán azért tartottam fontosnak elmondani, hogy tudják, semmi olyat nem fogok mondani, amely nem történt meg, semmi olyat nem fogok állítani, ami más színben tüntetné fel ezt a Konferenciát, mint ami.
Tárgyilagosság és hitelesség jellemez majd tevékenységemben, s elvárom, hogy ezt tételezzék fel minden egyes beszámolómmal kapcsolatban is.
Még egy dolog, amiről szólnom kell. Hivatalos szószólóként minden nap be fogok számolni a nap eseményeiről, úgy, ahogy én látom, és arról, amiről feltételezem, hogy mindenkit érdekel. Szeretném azonban, ha e beszámolót követően minden alkalommal egy-két kolléga is szót kapjon, s mondja el nekünk mindazt, amit ezen a napon a konferencia résztvevői között, vagy a városban látott, tapasztalt.
Ezzel színesebbé, sokrétűbbé válik az újságíró kollégák tájékoztatása, s bízom abban, hogy ennyi információ már elég lesz egy ütős cikk megírásához.
Még egy technikai jellegű dolog. Kérem, bármikor kérdezhetnek, csak az éppen elhangzó mondat befejezését várják meg, kérem.
/A teremben csendes derültség/
Kezdjük tehát!
Ma túl vagyunk a Konferencia harmadik napján. Az első napon mindenki jelen volt a nyitó plenáris ülésen, s hallhatta a vezérszónokok felvezető előadásait. Megvallom, én unatkoztam, inkább kimentem a városba sétálni egyet.
/Többen nevetnek és helyeselnek/
A második napon kezdődtek a szakbizottsági ülések, és akkor derült ki, hogy az újságírókat mindenki elfelejti tájékoztatni arról, mi is történik itt valójában! Tudjuk, hogy a vezetők csak egy hét múlva jelennek meg, átmulatva az unalmasabb részeket, de addig is mit csináljunk mi, akik abból élünk, hogy tájékoztatunk, híreket adunk-veszünk!? Ekkor dugtuk össze a fejünket és találtuk ki az újságíró-szószóló dolgot, majd egyeztettünk a Konferencia vezetésével.
És elérkeztünk a mai naphoz, ezen belül is hozzám, aki igyekszik szórakoztatni Önöket, de megvallom, igen nehezemre esik, mert véleményem szerint egy jottányit sem haladtak előre a szakbizottságok.
Addig is, míg valami történik, néhány adatot mondanék a Konferenciával kapcsolatban, meg néhány folyosói pletykát. Ezt követően kérem, kérdezzenek!
A 22 naposra tervezett Konferencián 195 delegáció képviselteti magát, átlagosan 18 fővel, amely úgy jön ki, hogy például az Egyesült Államok delegációjának 45 főjével szemben az Aguru Szigetvilág 1 képviselőt küldött a Konferenciára.
Összehasonlításul: Koppenhágában 13 napos volt a konferencia, és 193 delegáció vett részt rajta.
Budapesten gyakorlatilag minden szálloda megtelt. Az elhelyezési gondokon úgy próbáltak enyhíteni, hogy üresen álló irodaépületeket alakítottak át apartman jellegű szálláshelyekké. Ezek a modern épületek lényegében minden komfortot tartalmaznak, csupán ideiglenes válaszfalakat kellett betenni oda, ahová azt az elszállásoltak kívánták. Ezzel együtt mindösszesen 92 szálláshelyen sikerült elhelyezni az összes delegációt.
De térjünk a lényegre! Mindannyian tudjuk, hogy nagy nap a mai! Nemcsak azért, mert ez a nap a Konferencia harmadik napja, és már csak 19 van hátra, hanem főként azért, mert a Föld államai 15 éve szorgalmazzák ennek a konferenciának a megtartását.
Az Amerikai Egyesült Államok pedig éppen 15 éve bojkottálja a részvételt, 15 éve nem hajlandó tárgyalni a Föld pusztulásáról!
2009-ben Koppenhágában nem sikerült szerződésbe foglalni a számszerű kibocsátás-csökkentést, nem született egy kötelező jogi érvényű dokumentum, amelynek betartását számon lehet kérni, követni és elemezni lehet. A fejlődők számok helyett pénz kaptak a fejlettektől, hogy megbirkózzanak az éghajlatváltozás hatásaival, amelyet éppen az utóbbiak okoztak.
1. kérdező:
Az Európai Unió képviselőjétől az első napon elhangzott, hogy a klímaváltozást már régen nem környezeti problémaként, hanem fejlődési kérdésként kell kezelni. Ezzel arra céloztak, hogy ha a környezeti válság globálissá válik, ez közvetlenül veszélyezteti egyes államok biztonságát, akár humanitárius, akár gazdasági értelemben?
Arkadiel:
Pontosan! A politikai és gazdasági élet meggyengülése könnyen zavart okozhat a lakosság élelmiszer-ellátásában, tartós víz-, vagy energiahiánnyal párosulva pedig alááshatja egy ország biztonságát. Ha léteznek etnikai vagy más típusú ellentétek országon belül, azok is egy-kettőre a felszínre kerülhetnek… még elgondolni is szörnyű, milyen következményei lennének ennek, főként, ha ez a folyamat párhuzamosan több országot is érintene… Egy olyan spirál indulhat be, amelynek hatásai alól a fejlettebbek sem vonhatnák ki magukat.
2. kérdező:
Ha most mindenki itt van, aki számít, és aki e jelen helyzeten változtathat, akkor mi itt a probléma?
Arkadiel:
Az, hogy a budapesti konferencián mindenki megjelent, örvendetes tény, és talán a szervezőknek is köszönhetően, óriási előrelépés, – bátran mondhatom -, az elmúlt szinte fél évszázad sovány eredményeit tekintve.
Úgy tűnik, hogy most mindenkinek fontos a környezet védelme, mindenki egyezkedni akar. Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a tudósoknak végre sikerült ráijeszteniük a politikusokra.
3. kérdező:
Úgy tudom, hogy a szakemberek 50 százalék felett határozták meg napjainkra a fejlett ipari országok károsgáz kibocsátásának kívánatos visszafogását az 1990-es szinthez képest. Ez megtörtént?
Arkadiel:
A szakértők ezt éppen a mai napon számszerűsítették és elemezték. Nem, sajnos nem történt meg, sőt, a kibocsátás tovább nőtt. Ezt a szakértők azzal magyarázták, hogy az ipari termelés technológiájában nem következett be áttörő, minőségi változás, igazán környezetkímélő megoldások bevezetésére szinte sehol nem került sor.
A szakértők a maguk tudományos szemüvege mögül úgy látják, elérkezett az idő valamiféle önkorlátozásra. A környezetkímélő termelési rendszer újfajta társadalmi rendszert kíván, állítják, s ez a rendszer köszönő viszonyban sincs a ma ismert és létező rendszerekkel, mivel ennek a rendszernek a közjó érdekében kellene működnie.
Jelenkorunk egyetlen társadalmi-gazdasági rendszere sem követ vagy deklarál ilyen célt működése során, így el sem tudom képzelni, hogyan lehetne mindezt megvalósítani?!
Talán az Európai Unió az egyetlen, amely önkéntes korlátozásokat vezetett be annak érdekében, hogy – ha visszafogni nem is tudják a kibocsátás mennyiségét -, legalább az évenkénti növekedés intenzitását csökkentsék.
Önök is tudják, hogy mára már egész emberi létünk, mondhatni, emberi kultúránk fogyasztás-centrikussá vált. A fejlődők utánozzák a fejletteket, megszédíti őket az itt és most „jól-élés” lehetősége. Verseny és harc jellemzi ma a világot, egymással versenyzünk, hogy piacokhoz jussunk, s ha ez valamiért nem sikerül, akkor marad a harc. Úgy értem, a háborúzás.
4. kérdező:
Mi történne végül is, ha nem lépnének fel a globális felmelegedés ellen? Mit éreznénk mi, emberek, mindebből? Azt mondják, száz év kell ahhoz, hogy tényleg érezzük a klímaváltozás hatásait. Mi igaz mindebből?
Arkadiel:
Hiú ábránd volt azt hinni, hogy még van 100 évünk. Tudósaink nem merték leírni a valóságot, mert a politikusok nem fogadták volna el. A tudósok ezért azt állították, hogy még száz év kell ahhoz, hogy mintegy 6 Celsius fokkal emelkedjen a bolygó átlaghőmérséklete.
A mai napon kiderült, ez az állítás nem fedi a valóságot. A szakbizottságok egyetértenek abban, hogy mindössze 50 év kell ahhoz, hogy a katasztrófa bekövetkezzen, és ebből az ötven évből huszonöt el is telt.
Az óceánok vízhőmérséklete máris egy-másfél fokot emelkedett, pedig ezt az értéket az évszázad végére prognosztizálták. Ami viszont ennél is katasztrofálisabb, hogy az északi pólus közelében három-négy fokos emelkedést tapasztaltak, aminek következtében most ott tartunk, hogy az északi sarki jégsapka ötven százalékban eltűnt, a tengerszint pedig átlagosan egy méterrel megemelkedett.
Az ezzel foglalkozó szakbizottság véleménye szerint ez csupán a kezdet. Az óceánok hőelnyelő képessége jobb, mint a jégsapkáké, hőtartó képességük és a légkör magas szén-dioxid szintje miatt a hőmérséklet akkor is tovább növekedne, ha mondjuk, holnap megszűnne a teljes széndioxid-kibocsátás.
Nem hivatalos becslések szerint máris több mint ötszázmillió ember szenved a vízhiánytól. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága jelentései szerint a fejletlen országokból nap mint nap tömegek indulnak el, hogy olyan területre költözzenek, ahol víz található.
A Vatikán értesülései szerint az Európai Unió, az Egyesült Államok, valamit a Kínai Népköztársaság teljes határzárat rendelt el, s nem engedik be a humanitárius katasztrófa sújtotta országok felől a menekülteket. Ugyanilyen lépéseket fontolgat Ausztrália, Japán, India, Dél-kelet Ázsia fejlett országai, valamint számos Dél-amerikai ország.
5. kérdező:
Beszéljünk világosan! Miért fél mindenki attól, hogy az Egyesült Államok bojkottálja a megállapodást? Nélküle nem lehet egyezségre jutni?
Arkadiel:
Egyetértek, öntsünk tiszta vizet a pohárba! Mondjuk ki világosan, az Egyesült Államok nélkül nem lehet működő és hatékony megállapodást kötni!
Helyesbítek. Nem lehetett. Most viszont az amerikai küldöttség itt van, maga az elnök vezeti és e pillanatban is elmélyült tárgyalásokat folytatnak a helyzet mihamarabbi megoldásának érdekében.
6. kérdező
Mi hát az elérendő cél? És mit kívánnak tenni a budapesti konferencia résztvevői, hogy valóban megállítsuk a Föld pusztulását?
Arkadiel:
Éppen erre a kérdésre keresi a választ a Konferencia is! Mi legyen az elérendő cél? Mit lehet a mai helyzet alapján valójában célul kitűzni?!
Nekem éppen ez az óvatosság és pragmatizmus tetszik, amit ez a Konferencia mutat. A korábbiak inkább tűntek erődemonstrációknak, mint valódi párbeszédnek, egyszerre voltak válságtagadók és vádaskodók. Ezért érzem azt, hogy e Konferencián megoldás születik.
7. kérdező
Megszüntethető-e az ellentét végre a fejlődők és a fejlettek között? Hoz-e áttörést ebben is ez a konferencia?
Arkadiel:
Az alaphelyzetet mindenki ismeri. A fejlettek a fejlődőkre mutogatnak, no lám, ti beszéltek, amikor bennünket utánozva többszörösére emelitek a termelést, de mivel korszerű technológiára pénzszűke hiányában nem telik nektek, ezért a ti károsanyag kibocsátásotok messze meghaladja a miénket!
A fejlődők pedig a fejlettekre mutogatnak. A magas kibocsátási szintre, amely az éles világgazdasági verseny kényszerében állandóan növekszik. Mutassanak ők példát, csökkentsék ők a kibocsátást! Ha ez megtörténik, mi követni fogjuk a példát! És persze, titokban készülnek arra, hogy ha ez tényleg megtörténik, azonnal fokozzák a termelést, hogy újabb piacokat szerezzenek…
Ha személyes véleményemre kíváncsi, akkor elmondom, hogy szerintem e Konferencián a megegyezés érdekében háttérbe fog szorulni ez a fajta ellentét. Számos jel máris erre mutat.
8. kérdező:
Én teljesen másról szeretnék kérdezni. Ki az a Küldöttség, aki a Trinity Hotelben szállt meg? Honnan érkezett és mik a céljai?
Arkadiel:
Információim szerint egy olyan küldöttség érkezett a városba, amely nem tartozik a meghívott küldöttségek közé, s amelyet nem egy konkrét ország küldött. Hivatalosan még nem nevezték meg, honnan jöttek és nem találhatók egyetlen utaslistán sem.
Ugyanakkor vatikáni információkból úgy értesültem, hogy vatikáni útlevéllel érkeztek, Őszentsége, a római Pápa képviseletében.
Idejövetelük jogalapja egy levél, amelyben a világ 25 vezető állama kérte fel őket a részvételre. Szintén az ő ötletük volt, hogy a Küldöttség – függetlenségét hangsúlyozandó -, vatikáni zászló alatt vegyen részt a Konferencián.
Hogy a Pápát sikerült meggyőzniük és Őszentsége beleegyezését adta ehhez, véleményem szerint jelzi, a világ vezető államai most valóban érdemi megoldásokra törekednek.
Mint azt a szállodai informátorunktól megtudtam, elfoglalták az egész épületet. Mintegy harmincan vannak, nagyon visszafogottan viselkednek, az ember azt hihetné, nem is a konferenciára érkeztek.
Úgy vélem, talán akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha egy speciális szakértői csoportként azonosítjuk őket. Ezt a véleményt erősítheti az a tény is, hogy – mint említettem -, Őszentsége védelme és fennhatósága alá tartoznak, amelyet irataik is bizonyítanak.
Uraim! Mindannyian tudjuk, ennek a konferenciának a tétje óriási. A Föld klimatikus viszonyai visszafordíthatatlanul kedvezőtlen irányt vettek, már csupán abban bízhatunk, ez a folyamat egy azonnali, közös döntéssel lassítható, olyannyira, hogy időnk legyen egy előremutató, a jövőnk perspektíváit felmutató klímastratégia kidolgozására és megvalósítására.
Talán ezért döntött úgy a katolikus egyház, hogy eleget tesz a világ 25 vezető állama kérésének, és saját zászlaja alatt küldi e szakembereket a Konferenciára.
Őszentsége, a római Pápa teljes tekintélyét latba vetette, hogy a résztvevők mindegyike elfogadja a Küldöttséget, amely így a nemzeti küldöttségek mellett teljes jogú tagként jelenik meg. Megjegyzem, ezt a kérést Őszentsége, Moszkva és Minden Oroszok Pátriárkája kezdettől fogva támogatta, így az orosz „igen” gyorsan eldöntötte a kérdést.
9. kérdező:
Igaz a hír, miszerint érkezésük óta ki sem léptek a szálloda ajtaján, olyannyira sokan akarnak velük találkozni? Úgy tudom, már mindenki meglátogatta őket, aki számít!
Arkadiel:
Tagadhatatlan, hogy többen jártak már a Trinity Hotelben, mint ahányan eddig megjelentek a Konferencia előadásain. De félre a tréfával, valóban különös dologgal állunk szemben.
A Küldöttség egyszer sem hagyta el a szálloda épületét. Informátorunk szerint az első látogató az Amerikai Egyesült Államok elnöke volt. Bármilyen hihetetlen, egy fél napot töltött náluk, felborítva ezzel a konferencia menetét.
A szervezők a hajukat tépték, az előadók pedig, akik számítottak arra, hogy az Elnök jelenlétében fejthetik ki gondolataikat, sértve érezték magukat.
Ám lássuk be, az Egyesült Államok elnökére megharagudni igazán botorság lenne, így kénytelen-kelletlen belenyugodtak a program megváltoztatásába.
A Küldöttségnek mindenesetre rengeteg ideje és türelme kell legyen, ha a 195 küldöttség mindegyikét, de legalább is nagyobbik részét meg kívánja hallgatni, bár úgy hiszem, ennek a feladatnak az ellátását bízzuk csak rájuk.
Egy szervező: /besiet a színpadra, Arkadielhez lép, és izgatottan súg valamit a fülébe. Arkadiel bólint, majd folytatja/
Arkadiel:
A szervezők most közölték velem a jó hírt, miszerint a Küldöttség az újságírók szószólóját is meghívta szálláshelyére. A szószólónak korlátlan ott tartózkodást engedélyeznek, és bármelyik megbeszélésen jelen lehet.
/Kitörő taps, éljenzés a hallgatóságból /
1. újságíró:
Arkadiel, rajtad a világ szeme!
2. újságíró:
Csak azt kérjük, bennünket tájékoztass elsőként!
3. újságíró: /Rosszallóan a 2. újságíró hátára üt egyet, fejét csóválja/
Ezt te sem gondolhatod komolyan, Miles!… Arkadiel! Tedd a dolgod, de mindennap ugyanebben az órában légy itt. Várunk, Arkadiel!
/Függöny le. A függöny legördülése után még egy darabig hallható a sajtótájékoztató résztvevőinek zsibongása, majd ez a zsivaj fokozatosan elcsendesedik./
■
Renkó Ferenc: Hangok fényjelekkel című drámája (2009) a
Magyar Rádió Zrt által 2010. május 25-ig meghosszabbított határidővel
kiírt drámapályázatára, valamint a nagyváradi Szigligeti Színház
és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház
a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Karával
közösen 2014. május 25-i határidővel meghirdetett
drámapályázatára került benyújtásra]
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: