Arkadiel monológja
A Küldöttség munkájának előkészítésében a Földön a kiválasztott vallási vezetők személyesen jártak el. Isten katolikus helytartója, Őszentsége, a római Pápa az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez, Moszkva és Minden Oroszok Pátriárkája az Oroszországi Föderáció elnökéhez kért és kapott kihallgatást. Az ókeleti pátriárkák egyházuk illetékességébe tartozó világi hatalmakat keresték fel, hogy együttműködésüket és türelmüket kérjék a világban rövidesen bekövetkező események iránt.
Miután Európát és Amerikát érinti legsúlyosabban az átalakulás, az egyházakkal való együttműködés alapvető kritériummá válik. Az új világrendben szerepük megmarad, ám, ha akadályoznák ezt a folyamatot, szétforgácsolódnak, és az emberek elfordulnak tőlük.
A Pápát, a Pátriárkát és az ókeleti egyházak vezetőit Isten Uriel arkangyal közvetítésével kérte fel a feladatra, a részletekbe azonban nem avatta be őket; erre nem is volt szükség egyik főszentség esetében sem.
Mindannyian Istenük alázatos, feltétlen híveként kívánták végrehajtani az Ő akaratát, kétkedésnek vagy ellenállásnak a legcsekélyebb szándéka sem merült fel bennük.
Uriel arkangyal láthatatlanul, az intuíciók, a megértés és a megvilágosodás képességével volt jelen ezeken a megbeszéléseken, és segítette Isten szolgáit küldetésük beteljesítésében.
[Arkadiel utolsó szavai közben láthatóvá válik a színhely: a színpad ketté van osztva, vagy folytonosan forgó, így vagy a fények dinamikus játékával, vagy a forgás sebességének alkalmas megválasztásával egy pergő, egymásba érő beszélgetéspárként, felváltva, szinte szimultán láthatjuk a két főszentséget, ahogyan tárgyal a két világhatalom vezetőjével.
A színpad bal oldalán az amerikai elnök dolgozószobája, jobb oldalon az orosz elnök dolgozószobáját látjuk. Mindenütt fontos kellék a nemzeti zászló.
Mindkét színen már helyet foglalt az elnök és vendége, alkalmas szögben a közönség felé fordított fotelekben ülnek, de egymásra néznek.
Az amerikai szín megvilágosodik, az orosz szín elsötétül]
Őszentsége, a római Pápa:
Köszönöm, Elnök úr, hogy telefonhívásomra megszakította hivatalos tárgyalásait, s azonnal fogadott. Bizonyára nem tudta mire vélni, hogy a nyilvánosság kizárásával érkeztem New Yorkba, s amit ennél is furcsábbnak találhatott, hogy előzetesen még Önt sem értesítettem erről. Elnézést, ha biztonságpolitikai nehézséget okoztam, de hamarosan felfedem jövetelem célját, és Ön azonnal meg fogja érteni, miért nem szólhattam hamarabb.
Mondandóm halaszthatatlan és csupán Önnek szól. Jövetelem célja tájékoztatni Önt arról, hogy …..
[E mondat fokozatosan halkul, az amerikai színpadot megvilágító fény ugyanilyen ütemben elhalványul, ezzel párhuzamosan az orosz színpad fokozatosan kivilágosodik, a Pátriárka hangja fokozatosan felerősödik]
Őszentsége, Moszkva és Minden Oroszok Pátriárkája:
Elnök úr! Mondandóm halaszthatatlan és csupán Önnek szól. Jövetelem célja tájékoztatni Önt arról, hogy elérkezett az idő. A Küldöttség megérkezett és várakozik.
Ők úgy ítélik meg a helyzetet, hogy nincs tovább. A környezeti károk oly mértékben veszélyeztetik a Földet, annak lakosságát, hogy ha hamarosan nem történik változás, a leggyengébb láncszemek mentén felborul az egyetemes emberi civilizáció, eltűnnek az emberi értékek, és rövid időn belül káoszba süllyed az egész emberiség.
A humanitárius katasztrófa mára állandósult. A leggyengébb láncszemek között is az első Afrika, ott a nyomor máris valóság, s ha az éhező tömegek elindulnak északra, azt nemcsak Európa fogja megérezni.
Senki sem gondolhatja komolyan, Elnök úr, hogy Oroszország és a szövetségi államok továbbra is jól élhetnek, miközben határainkon kívül az egyre primitívebbé váló…
[E mondat fokozatosan halkul, az orosz színpadot megvilágító fény ugyanilyen ütemben elhalványul, ezzel párhuzamosan az amerikai színpad fokozatosan kivilágosodik, a Őszentsége, a római Pápa hangja fokozatosan felerősödik]
Őszentsége, a római Pápa:
Senki sem gondolhatja komolyan, Elnök úr, hogy Amerika továbbra is jól élhet, miközben határain kívül az egyre primitívebbé váló, törzsi szintre bomló társadalmak a napi megélhetésükért küzdenek, s egyre szűkülő köröket róva körülötte, a zsákmányszerzés érdekében Amerika megtámadását készítik elő.
Amerika, mint mindig, az emberiség megmenekülésének záloga. Cselekedni kell, itt és most, eljött az idő.
Több részletet most nem fedhetek fel, de egy üzenetet átadhatok. Ha Amerika, megfogadja tanácsaimat és aszerint cselekszik -, azt mind Isten jóváhagyása fogja kísérni.
Amerikai elnök:
Ön Krisztus földi helytartója, Szentatyám, s nem kételkedem abban, hogy amit mond, az igaz és helytálló. Abban sem kételkedem, hogy a pillanat itt és most eljött. A mi adataink és felméréseink szerint is a Föld már olyan mértékben károsodott, hogy emberi eszközökkel ezt a folyamatot visszafordítani szinte lehetetlenség.
Már csak az Isteni Gondviselésben bízhatunk, s lám, ez pontosan időben érkezett. Meggyőzött, Szentatyám, de nem vagyok biztos abban, hogy e határozott meggyőződésem saját akaratomból, vagy égi sugallatra erősödött így fel bennem.
Ez persze most nem is fontos, hiszen a tények magukért beszélnek, s az a tény, hogy a világ állapotát tekintve saját tapasztalatunk összetalálkozott az Ön által képviselt szellemi hatalom álláspontjával, nem hagy kétséget a felől, hogy valóban elérkezett az idő a változásra.
De mit szólnak majd ehhez a pénzemberek? Állítsuk le a világot, helyezzünk éket a gazdaság fogaskerekei közé? Így is egyre nehezebb a dolgunk, ön is látja, Amerika már nem a régi!
Őszentsége, a római Pápa:
Mit gondol, Elnök úr, minek köszönhetik e nehézségeket, e lassuló gazdasági fejlődést, és e markáns földrajzi hangsúlyeltolódást, ami ma a világgazdaságban tapasztalható?! Ezek jelzések, Elnök úr, komoly, észlelhető jelzések! Akinek van szeme, láthatja, akinek van füle, hallhatja!
Én csupán Isten szolgája vagyok, nem gazdasági szakember, de magam is látom, hogy a világ gazdasági tevékenysége már nem a klasszikus kapitalista módon folyik és teremtődik újjá, nem azon az úton és módon, ahogyan Amerika lett ebből naggyá.
Már nem a gazdaságok megerősödéséről és gyengüléséről szól ez az egész, hanem nemzetek felemelkedéséről és aláhullásáról. A kapitalizmust eltanulták mások is, olyan nemzetek, amelyek nem a kapitalizmust szándékozzák felépíteni, annak filozófiai, társadalmi, kulturális teljességével együtt, hanem csupán a profitot, pontosabban, a profit koncentrációját és ezen keresztül a világ feletti hatalmat akarják, Elnök úr!
Miért is habozna Amerika és a nyugati világ, ha a léte a végső tét?!…
[Ez a mondat fennmarad a levegőben, kissé visszhangozva. Hatáscsend. Az amerikai színpadot megvilágító fény fokozatosan kialszik, ezzel párhuzamosan az orosz színpad fokozatosan kivilágosodik]
Őszentsége, Moszkva és Minden Oroszok Pátriárkája:
Oroszország végre magára talált, Elnök úr! Kilépett a kommunizmusból, saját útját járja! Még nem a legjobban élünk, de úton vagyunk afelé, hogy így legyen. Vannak természeti erőforrásaink, és vannak szellemi tartalékaink a felemelkedéshez.
Mindent elveszíthetünk, ha a nyugati világ összeomlik, mert mi is a nyugati világhoz tartozunk, akár akarjuk, akár nem!
Az oroszok mindig a mérleg nyelvét adták. Az orosz ember sosem mozdul feleslegesen, de amikor kell, vérszomjas medveként védi önmagát, szövetségeseit és az egész világot, különösen, ha Amerika védelme már sokaknak terhessé vagy túlnyomóvá kezd válni.
Orosz elnök:
Ön jól ismeri az orosz lelket, én ismerem az orosz lélek lehetőségeit a valóságos világban.
Természeti kincseink biztonságot jelentenek számunkra, segítségükkel még a nyugati hatalmakat is sakkban tudjuk tartani, ha szükséges. A kommunizmus száz éve után elkezdtünk építeni valamit, most világhatalom vagyunk, és mégis állandóan bizonyítanunk kell?
Mi lehetne az az erőhatalom, mi lehetne az a nyomós ok, amiért lemondanánk arról az üzletről, amely életben tart bennünket és biztosítja erőpozíciónkat a többi nemzet között?
Őszentsége, Moszkva és Minden Oroszok Pátriárkája:
/Előrehajol, hogy nyomatékot adjon szavainak, s szuggesztív-nyomatékos hangsúllyal, szinte tagolt mondatokkal folytatja/
Elnök úr, Őszentsége, a római Pápa Amerikában van, és nem nehéz kitalálni, mit akar. Az ismert környezeti problémák miatt – amelyeket egyébként döntően nem is az Oroszországi Föderáció idézett elő -, felgyorsultak a válság kirobbanásának lehetséges tényezői. A kérdés most már az, hogy ki lép először, illetve ki lesz jelen a világ szemében az elsők között.
Lehet, hogy a világ éppen most változik meg. Lehet, hogy a világ fejlődése éppen most fordul egy olyan irányba, amitől jelen tudásunkból következően, vagy elfoglalt pozíciónk által idegenkedünk, de éppen ez az idegenkedés vezethet tévútra bennünket.
Elnök úr! Én nem a hatalomért, hanem az orosz emberekért aggódom, értük emelem fel a szavam! Értük, a jövőnkért kell cselekedni!
Az Isteni hatalom soha nem hagyott cserben bennünket, s hiszem, hogy most sem jött még el a világvége. Új világrend készül, és ebben a világrendben mindannyiunk felelőssége megtalálni nemzetünk felemelkedésének útját.
Orosz elnök:
Ezzel teljes mértékben egyetértek! Az Oroszországi Föderáció soha nem hagyta – nem hagyhatta -, hogy Amerika bármiben túlsúlyra tegyen szert, főképpen nem engedheti meg azt, hogy távol maradjon éppen akkor, amikor az egész emberi civilizáció összeomlása látszik bekövetkezni.
A klimatikus viszonyok miatt bekövetkező összeomlás nem érdeke egyetlen nemzetnek sem, így nekünk sem, ebben egységet kell alkotni az egész világon.
De hogyan álljunk e dolog mellé, hogyan és mikor lépjünk színre, s legfőképpen, hogyan egyeztessük nézőpontjainkat az amerikaiakkal, az európaiakkal, Kínáról, Japánról, vagy Délkelet-Ázsiáról nem is beszélve?!
[Hatáscsend. Az orosz színpadot megvilágító fény fokozatosan kialszik, ezzel párhuzamosan az amerikai színpad fokozatosan kivilágosodik]
Amerikai elnök:
Meggyőzött, Szentatyám! De hogyan értetjük meg a változások szükségességét a többiekkel? Mi lesz Oroszországgal, az Európai Unióval, vagy Kínával, hogy a többieket ne is említsem?! Ők tudnak erről az egész… végveszély históriáról?
Őszentsége, a római Pápa:
Őszentsége, Moszkva és Minden Oroszok Pátriárkája jelen pillanatban az orosz elnöknél van kihallgatáson, és ugyanezekről tájékoztatja őt. Nem nehéz elképzelni, hogyan dönt az orosz elnök, ha megtudja a Pátriárkától az én jövetelem célját.
Az Európai Unió és a Kínai Népköztársaság tájékoztatása is megtörtént, párhuzamosan a világ más országaival együtt.
Amerikai elnök:
Rendben van! Mit javasol, Szentatyám? Mit tegyünk?
Őszentsége, a római Pápa:
Tárgyalni kell. Tárgyalni mindenkivel, aki befolyással bír az új világrend kialakítására.
De elsősorban tárgyalásokat a Küldöttséggel. Ez most a legfontosabb. Ez oszlatja el kételyeinket, hogy jól cselekszünk, s szellemi muníciót ad a továbblépéshez.
Amerikai elnök:
Hívjunk mindenkit New Yorkba?! A fele el sem akarna jönni! Annyi már az ellenségünk, hogy megszámolni sem tudom! A demokrácia őrzőjeként lépünk fel a világban, s egyre-másra katonai akciókba keveredünk. Néha magam sem hiszem, hogy helyes úton járunk…
Őszentsége, a római Pápa:
Éppen erről van szó, Elnök úr! Ez is az anomália része, ez is azt mutatja, hogy változtatnunk kell. Ne a hogyanra koncentráljon, hanem akarja ezt a változást! Akkor a hogyanra is megérkezik a válasz…
Az egyetlen fórum, amelyre kivétel nélkül mindenki eljönne, az egy természeti katasztrófákkal foglalkozó világkonferencia lenne. Egy klímakonferencia, ha úgy tetszik. Ez mindenkit érint, ez mindenkit foglalkoztat, kit így, kit úgy!
Egyetért ezzel, Elnök úr?
Amerikai elnök:
/Elgondolkodva bólogat, s kisvártatva, mintha csak önmagának mondaná, megszólal./
Immár 15 éve halogatjuk a koppenhágai megállapodásban foglaltak végrehajtását. Olyan óriási belpolitikai nyomás alatt vagyunk, hogy egyetlen elnök sem kockáztatta meg eddig a károsanyag kibocsátás valóságos csökkentését. Elődeim még azt is tagadták, hogy az emberi tevékenységnek bármi köze lenne a globális felmelegedéshez, aminek egyenes következménye volt a folyamatosan növekvő szén-dioxid-kibocsátás.
Az amerikai állampolgárok folytatják a világon a legszennyezőbb életmódot, Szentatyám, így bármilyen korlátozás közvetlen hatással van az emberek mindennapi életére, s ezen keresztül a politikai sikerekre. Ki merné ezt kockáztatni manapság?…
Az azonban bizonyos, hogy ennyi év után mindenki kíváncsi lenne az Amerikai Egyesült Államok elnökére egy klímakonferencián…
[Hatáscsend. Az amerikai színpadot megvilágító fény fokozatosan kialszik, ezzel párhuzamosan az orosz színpad fokozatosan kivilágosodik]
Orosz elnök:
A klímakonferencia gondolata tetszik. Nagyon tetszik… Végre sarokba szoríthatnánk az Egyesült Államokat a károsanyag kibocsátás kérdésében. Úgyis azt terjesztik titokban, hogy az Oroszországi Föderáció gátja a megegyezésnek, mert titkos szibériai gyárainkban környezetszennyező technológiákkal olcsó nyugati utánzatokat készítünk, és ezt terítjük szét a világban, abból a célból, hogy Kína fojtogató gazdasági lendületét megtörjük. Ez közönséges rágalom!
No, de ne erről beszéljünk most! Visszatérve ügyünkre, nem tartanám szerencsésnek, hogy a világtalálkozó Amerikában vagy akár nálunk kerüljön megrendezésre, Ez számos országból váltana ki ellenkezést, vagy a megjelenés bojkottálását ilyen-olyan okokból.
Megítélésem szerint a helyszín Európa kell legyen, ez bizonyos, de nem lehet az Európai Unió meghatározó állama.
Inkább valamelyik Közép-Kelet Európai ország, amely közel van ugyan Oroszországhoz, de nem nagyhatalom, és e térségben nem okoz válságot egy ilyen konferencia megrendezése…
[Hatáscsend. Az orosz színpadot megvilágító fény fokozatosan kialszik, ezzel párhuzamosan az amerikai színpad fokozatosan kivilágosodik]
Amerikai elnök:
…és jelenleg még nincsenek sem klimatikus, sem humanitárius szélsőségek, továbbá nem tapasztalhatóak mély faji ellentétek. A térség biztonságpolitikailag megfelelő, a regionális repülőterek alkalmassá tehetők a megnövekedett forgalom fogadására, földrajzi értelemben könnyen megközelíthető és átjárható, az utak Kelet és Nyugat felé egyaránt kiépítettek és járhatóak.
Igen. Ez a térség valóban alkalmas lenne arra, hogy előkészíthessük a nemzetközi párbeszéd kialakulását a válság mielőbbi megoldása érdekében, ezzel egyidőben az új világrend alapelemei is felvázolhatók lennének.
Őszentsége, a római Pápa:
Elnök úr, van egy ország, amely e követelményeknek földrajzi, logisztikai, geopolitikai értelemben egyaránt megfelel… és ez az ország Magyarország.
Amerikai elnök:
[rövid gondolkodás után]
Ha ez a javaslat mindenki számára elfogadható, én nem tiltakozom a helyszín ellen.
[Az elnök aggodalmasan közelebb hajol a Pápához]
Hanem… van itt még valami, Szentatyám… éppen tárgyalásban vagyunk egy másik küldöttséggel. Ők is a Földön kívülről jöttek, és ők is azt állítják, hogy a világ urai. Egy amerikai pénzember a szószólójuk. Mit tanácsol, Szentatyám, velük mi legyen?
Őszentsége, a római Pápa:
Ezt jelenteni fogom a Küldöttségnek, de úgy vélem, ők már tudomást is szereztek róluk… Most már biztosan látom, hogy küldetésem rendkívül jól időzített. Isten óvjon bennünket, Elnök úr! A vég immár valóban közel!
[Az amerikai színpadot megvilágító fény fokozatosan kialszik. A helyszín átalakul a Küldöttség fogadótermévé. Ez alatt egyre erősödő zsivaj, emberi hangok hallatszanak.]
■
Renkó Ferenc: Hangok fényjelekkel című drámája (2009) a
Magyar Rádió Zrt által 2010. május 25-ig meghosszabbított határidővel
kiírt drámapályázatára, valamint a nagyváradi Szigligeti Színház
és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház
a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Karával
közösen 2014. május 25-i határidővel meghirdetett
drámapályázatára került benyújtásra]
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: