Arkadiel ovális fénykorong közepében jelenik meg, fehér ruhában, arany övvel, saruban. Egy asztal mellett ül, az asztalon nagy, nyitott könyv fekszik, és egy gyertya áll, amely világit. Inkább csak sejlik ez az alak, időnként más-más helyen tűnik fel, a változó helyű fénykorongban.
Sötétség van, a háttérben fehér boltívek sejlenek, fehér körívlépcsők és körben mindenütt távolból pislákoló csillagok.
Arkadiel monológja
Arkadiel vagyok, angyal, Uriel arkangyal segítője. Én vagyok mindenek lejegyzője, én tartom nyilván a történéseket, amelyeket adatok és cselekmény szerint is feldolgozok. Ha földi hasonlattal kellene bemutatnom magam, képességeim szerint egy olyan szuperkompjuter vagyok, amely a Földön ma létező komputereknél tízezerszer gyorsabb és kapacitása egyszerűen korlátlan.
Létezési formám az energia, amely fényként és alakként is megjeleníthető, attól függően, hogy mi a feladatom. Uriel arkangyal segítőjeként energiaformában vagyok jelen, az univerzum szellemi törvényeinek egyik őrzőjeként és hordozójaként.
Uriel arkangyal – Mihály, Gábriel, Rafael arkangyalokkal együtt – a Jelenlét négy angyalának egyike, a föld elem arkangyala; az arkangyalok közül ő kötődik legerőteljesebben a Földhöz, szellemi csatornaként működik a földi és az isteni világ között.
A Teremtő parancsára ő figyelmeztette a bibliai Noét a bekövetkező vízözönre, és ő adta át az emberiségnek az alkímiai és a kabbalista tanításokat. Ő az Akasha krónika szellemi őrzője, és ő határozza meg, ki tekinthet bele ebbe a kozmikus memóriatárba, amelynek gyarapítója többek közt szerénységem is.
Az emberek ismerik és áldják e négy arkangyal tetteit. Hogy miért is mondom mindezt el mindjárt az elején? Talán azért, hogy megértsük azt a bölcsességet, amellyel Teremtőnk őket választotta annak a történetnek egyik legfontosabb szereplőivé, amelyet most el kívánok mesélni nektek, okulásul és bizonyságul.
*
Egy szófoszlány erejéig azonban maradjunk még a hasonlatoknál. Ha elképzeljük, hogy mekkora különbség van az ember és az általa előállított számítógép, mint céleszköz között, ennek megfelelően, ha az emberi agy valamint a gépi processzor, vagy másként, a kreatív gondolkodás és a programozott algoritmus között kétségtelenül meglévő, szinte leírhatatlan működésbeli minőségi különbséget tízezerszeresére nagyítjuk, akkor kapunk fogalmat arról, mekkora is ez a különbség a Teremtő és az általa teremtett ember között.
Elgondolkodtunk-e már azon, hogy az ember teremtménye, a számítógép hogyan „gondolkodik” teremtőjéről, az emberről?! Azt mondhatnánk, ezen – az emberi időszámítás szerinti – huszonegyedik századi technikai színvonalon és emberi fejlettségi fokon sehogy, ez egy gép, amely a gondolkodás képességével nincs felruházva. Ez a primitív ember analógiája, vagy még az sem, ez egy valódi gép.
Az ember azonban már messzire jutott az első próbálkozásokon, s a kompjúternek nevezett, széles körben elterjesztett céleszköz mellett – egészen titokban és csak kevesek számára hozzáférhetően – már elkészítette a biológiai alapú számítógépet, amely gondolkodásra is képes.
Nem, nem a klónozásról beszélek, a másolás tudománya még nem válasz a hogyanra, és nem jelent igazi alkotótevékenységet. Én az igazi biológiai alapú céleszközről beszélek, amelynek működését az ember megismerte, funkcióit tudatosan hasznosítja, és szükség szerint alkalmazza.
A kérdés az, mit várnak majd el ezektől az embergépektől? Engedelmességet? És ha fellázadnak? Eltörlik őket a Föld színéről? Ítélkeznek? Megismétlődik a Teremtés és a Teremtés tragédiája, immár emberi szinten?
Látják, elérkeztünk a teremtés alapproblémájához: az önállóság és lázadás, vagy engedelmesség és gondolattalanság kérdésköreihez. A Teremtő a szellemi és természeti lényeket nem eszköznek, a törvényt vakon és gépiesen betöltő robotoknak alkotta. Minden lény szabadsággal kell rendelkezzék, és a törvényes mérték beteljesítését mindenkinek önként és éberen kell vállalnia.
Mi, a teremtés urai, készek és képesek vagyunk kezelni ezt a kérdést. És az emberek?!…
Hogy miről is beszélek? Közületek bizonyára mindenki ismeri az első emberiség történetét, az özönvíz előtti korszak pusztulásához vezető okokat és eseményeket. Henoch, az ember-angyal mindezeket látta, a történéseket részletesen leírta, Henoch szemtanú volt. Henoch a Teremtővel beszélgetett, a Teremtő pedig magához emelte őt…
Henoch Seth nemzetségébe tartozott, Seth pedig Ádám és Éva gyermeke volt, Káin és Ábel után, a harmadik.
Nem tisztem ezt a történetet itt és most elmesélni, annyit azonban el kell mondanom, hogy akkor, az első emberiség idejében, néhány isteni teremtmény a neki ajándékozott szabadságot nem a törvényes mérték betöltésére, hanem annak megszegésére használta fel. Elhagyták az eget, leszálltak a földre, itt anyagi formát öltöttek, s megkísértették az ember leányait. Így születtek óriások a földön, akik félig ember, félig angyal tulajdonságokkal bírtak, de képességeiket nem az emberiség javára, inkább ellenében használták fel.
Nem szívesen említem, de a történet megértéséhez tudnotok kell, hogy az óriások, miután felették, elpusztították az emberek összes vagyonát, az embereket kezdték el megenni, aztán felfalták egymás húsát, egymás vérét pedig megitták. Az emberek pedig csak pusztultak, segélykiáltásuk már az égig ért…
A Teremtő Mihály, Rafael, Gábriel és Uriel arkangyalokat küldte az árulók megbüntetésére. Azazel, a bukott angyalok vezére társaival együtt hetven nemzedékre a föld alá került, amíg ítéletük napja el nem érkezik, ítéletnapkor pedig felőlük is rendelkezett a Teremtő. Előtte azonban végig kellett nézniük gyermekeik, leszármazottaik pusztulását.
Nem volt számukra béke, amíg ennek a tudásnak egy cseppje is az emberiségben élt. Ez a gonosz hatalom elhozta az emberek életébe az erőszakot, az igazságtalanságot és a bujaságot. Ezért a megrontóknak, de a megrontottaknak, az emberiségnek is pusztulnia kellett. A Teremtő az özönvízzel mosta el ezt a beszennyezett világot, az Ő akaratából egyedül csak Noé és családja menekült meg.
Henochot tiszta lelkéért, és az emberiségért viselt felelősség vállalásáért jutalmul a Teremtő magához emelte. Ő lett az első ember, aki angyallá változott, és a teremtő a Metatron arkangyal nevet adta neki, amely „trónhoz közelit” jelent.
*
A történet, amit elmeséltem, nagyon régi, de a tanulsága még ma is érvényes, talán érvényesebb, mint valaha.
Mi úgy látjuk, hogy az emberek rossz célra akarják használni ezeket a biológiai robotokat, amelyeknek bármilyen fizikai testet képesek adni, erőset és elnyűhetetlent, fegyverrel felszereltet; repülő szerkezetekbe építhetik őket… de bármit is tesznek, egymás ellen használják fel e célintelligenciákat, a pusztítás és a hatalom megszerzése a céljuk.
E célintelligenciákban újrateremtődtek az átkozott angyalok utódai, az óriások, hogy ismét a Föld és az emberiség ellen törjenek, látszólag az ő védelmükben, de valójában pusztulásukat készítik elő ezek a félelmetes teremtmények, akiket egy bukott angyal irányít és vezet, és akinek a nevét kimondani is bűn…
A múltban látott borzalmak emlékképei talán éppen a felsejlő jövőt mutatják az emberek számára, vagy tényleg megtörténtek ezek az események? Létezik a kollektív emlékezet, amely átadja tapasztalatát a következőnek, vagy csak néhány kiválasztott ajándéka a jövőbe látás? Generációk görgetik maguk előtt az időt, de e titokra a végső válasz még nem született meg.
*
Az Isten Fiának, Jézus Krisztusnak eljövetelétől számítottan az előírt kétezer év eltelt, elérkezett az idő, fordul a világ tengelye. Az új világrend, amelyet a Vízöntő csillagkép jelképez a Földön, megérett a bevezetésre.
Az emberek viszont még nem érettek rá. A Teremtő szerint az emberek rosszul használták fel ezt az időt arra, hogy a két szál, az égi és a földi, biztonságosan összeérjen, ezért a békés megoldás szóba sem jöhet.
Az emberek a Föld erőforrásait és saját fejlődésük tapasztalatait nem az emberiség békés fejlődésére, hanem környezetük módszeres tönkretételére, kizsákmányolására használták fel. Tönkretették a föld erőforrásait, de tönkretették az emberi lélek erőforrásait is.
Számtalan jelzés és figyelmeztetés hangzott el, és már maguk az emberek is megelégelték azokat a szörnyűségeket, amiket embertársaik követtek el a pénzért és a hatalomért.
Az első világ vízben, a második világ tűzben fog elpusztulni, mondja az Írás. A víz által elpusztult világról sokat olvashatunk, de olvastunk-e a tűz által elpusztultról valaha? Nem lehetséges, hogy ez a világ mi vagyunk? Nem lehetséges, hogy ez is egy, az embereknek szóló igaz figyelmeztetés, mint annyiszor, hogy állj, változtass, a világ nem mehet így örökké!?
*
A világ nem mehet így örökké, de a világ felelőssége a Teremtő felelőssége is! Ha az emberek nem tudnak, vagy nem akarnak változtatni; nem értik vagy nem látják, hogy immár mindennek vége, a Teremtőnek kell beavatkoznia ismét; és ez a beavatkozás újfent drasztikus lesz, ez a beavatkozás újfent végletes lesz, mert a Teremtő nem kíván robotok felett uralkodni, a Teremtő nem fog önpusztító, suta gépeket igazgatni…. A Teremtő egy új világot fog alkotni, és abban a világban a mai emberiségnek helye biztosan nem lesz.
Ismétlem: mi, a Teremtés Urai, készek és képesek vagyunk kezelni ezt a kérdést. És az emberek?!…
A megszólalások sorrendjében villannak fel a fénykorongok, és jelennek meg bennük az egyes szereplők, míg végül mindenki fénykorongot kap, s látszik, hogy egy olyan félkört alkotnak, amelynek középpontjában Mária Magdolna ül. Arkadiel, mint narrátor helye a végső színképben a színpad bal oldalán, elől, a félkörön kívül van.
Az megszólalások alatt a fehér boltívek, fehér körívlépcsők teljes fényt kapnak, és a körben mindenütt távolból pislákoló csillagok is teljes fényben kezdenek világítani, boltívszerűen lefedve a teret.
Uriel arkangyal:
Üdvözlet, Arkadiel! Megszületett a döntés! Az Úr Küldöttséget küld a Földre. A kérdés most már, amelyet a helyszínen kell eldöntenünk, az, hogy számolunk-e az emberekkel, helyesebben ezekkel az emberekkel számolunk-e az új világrend kialakítása kapcsán, vagy a számukra már korábban felkínált világvége sors vár rájuk, megelőzően kiválasztva azokat a lelkeket, akiket képesnek tart arra Küldöttségünk, hogy az új világ tagjai lehessenek.
A Küldöttség vezetője Mária Magdolna lesz, Jézus anyja, azé a Jézusé, akit az emberek kétezer évvel ezelőtt keresztre feszítettek, éppen úgy, ahogyan azt az Úr az emberiség történelmébe beprogramozta. Akkor is a világ megváltásához, az új világrend bevezetéséhez volt szükség erre az évezredes tanulságokat megalapozó történelmi tettre, hogy beindulhassanak azok a folyamatok, amelyek az emberiség további fejlődéséhez vezethetnek.
Mária Magdolna:
Üdvözlet a jelenlévőknek! Arkadiel angyal és Uriel arkangyal emberközpontúsága érthető, mindketten a Föld nevű bolygóért és lakóiért felelősek, ez a feladat a teremtés egyik legszebbike, ezt mindannyian tudjuk.
Mindannyian tisztában vagyunk azonban azzal is, hogy a világ nem az emberből, hanem a világegyetemből vezethető le. Ez az, amit az emberek folyamatosan tekintet nélkül hagynak. Kishitűségük mindeddig megakadályozta, hogy igazi csillagemberekké váljanak, sorsukat saját kezükbe vegyék, társadalmukat valóban előremutatóan irányítsák.
Azt is tudjuk, többen közülünk azon az állásponton vannak, még nem telt el elegendő idő, hogy minden részletében finomíthassuk az emberi létezést, az emberi társadalom, annak hierarchiája néhány aspektusát még tanulmányoznunk kellene.
Az emberi társadalom hierarchiája az emberiségen belüli kapcsolatok irányítására, természetének feltárására szolgál, így véleményem szerint ebből a világ fejlődése, az univerzum sajátosságai és törvényei nem vezethetők le.
Ennek megfelelően tudományos szempontból érthető lehet az emberiség fejlődéstörténetének tanulmányozása egyes arkangyalok által, de az isteni program megvalósítása szempontjából nem vehető semmiképpen figyelembe, hogy ezek a megfigyelések igényelnek-e még időt vagy sem.
Uriel arkangyal:
Egyetértek. Az emberek máris belefulladtak mindabba, amit ez idő alatt tettek – hitük szerint – felemelkedésük érdekében, és saját megoldásaikból próbálják levezetni jövőjüket, de éppen e sajátos megoldások takarják el előttük az igazi válaszokat.
E megoldások csak bajt és kínokat szülnek, az emberek jajkiáltásai, az igazságtalanságok miatti szenvedésük, az állandósult háborúk okozta katasztrófák csak felerősítik a Föld erőforrásainak mértéktelen kiaknázása miatt felgyorsult természeti katasztrófa bekövetkeztét.
Mihály arkangyal:
Én még ennél is nagyobb veszélyt látok abban, amit Arkadiel korábban említett. A célintelligenciákban újjáéledő gonosz – kihasználva az emberek egyre nehezedő életkörülményeit – felgyorsítja a pusztulás folyamatát, s természeti katasztrófának álcázva saját bűnös tevékenységét, uralma alá akarja hajtani az emberiséget. Ezeket a célintelligenciákat annak a démonnak a leszármazottja vezeti, akinek nevét mindannyian ismerjük…
Tudom, milyen a gonosz, az Úr parancsára sokat és sokszor harcoltam ellene Gábriel, Rafael, Uriel és más arkangyalok társaságában. Akkor, az első emberiség idején, a mi feladatunk volt, hogy egyesült erővel megállítsuk és elpusztítsuk Azazelt és az őt követő sötét angyalokat, megszabadítva a Földet e ragálytól, amely megfertőzte magát az emberiséget is, olyannyira, hogy csak egy özönvíz, az emberiség teljes pusztulása, majd egy új élet kivirágzása jelenthetett a teremtésben megoldást…
Most is, mint akkor, meg kell semmisítenünk a gonoszt. Akkor Azazelt és követőit, most a célintelligenciákat, illetve az őket vezérlő démonokat.
Mária Magdolna:
Urunk az első emberiség megrontóit, a bukott angyalokat örök időkre eltemette, kijelölve megsemmisítésük napját. Ám a gonoszt csak úgy lehet elpusztítani, ha elpusztul az a közeg is, amelyben számára tér nyílott, nevezetesen, az emberiség, a Föld nevű bolygón.
Azt is tudjuk azonban, hogy az Úr az emberi fejlődéstörténetbe ismét beprogramozta a gonosz erőket, akik akkor aktivizálódnak, ha az emberiség eltér a javát szolgáló fejlődési pályától. Ez egy jelzés, egy vészjelzés a teremtés minden élőlénye számára, egy zavar azonosítása, felismerő mechanizmus. Uriel arkangyal javaslata alapján beépült egy humán vészjelzőrendszer is, amely a veszély intenzitásával arányosan segíti ennek megértését, felerősítését az erre kiválasztott emberekben és csoportokban.
Tudjátok, ki vagyok, mit gondolok, és mit érzek. Jézus anyja vagyok, azé a Jézusé, aki kétezer évvel ezelőtt az emberekért áldozta életét, hogy megbocsátást nyerhessenek a teremtő istentől. Anyaként már akkor sem értettem egyet azzal, hogy az emberiség megmentése a fiam, Jézus halálán keresztül valósulhat csak meg, de tudomásul vettem, hogy a végső szó az Úré.
Értettem és megértettem az összes létező okot, a rövid és hosszú távú következményeket és hatásokat, amelyek éppen e tett következtében keltek életre, vagy érvényesültek akkor és érvényesülnek ma is a földgolyón. De mégiscsak a fiamról volt szó, még akkor is, ha az ő életével szemben az Úr legnagyobb teremtményének, az embernek élete és boldogulása állt.
Gábriel arkangyal:
Az első emberiség idején az Úr feladatomul adta, hogy elpusztítsam a bukott angyalok elfajzott és elátkozott utódait az emberek között.
Azóta sokszor sok ezer év telt el, a világ megváltozott és megváltoztunk mi magunk is. Az emberiség helyét és fejlődését tekintve már nem a feltétlen szeretet és gyengédség a vezérlő elv, ezeket a vezérlő elveket a gyermek emberiség számára tartogattuk ez idáig.
Ám az emberiség felnőtt, és amit látunk, az nem minden esetben pozitív. Az emberiség rendelkezik jó tulajdonságokkal, számos dologban már látszik az érett felnőtt, ugyanakkor a veszély is megerősödött, amely e fiatal fajra leselkedik. Ez a veszély egyrészt önnön tudatlanságából, tapasztalatlanságából fakad, másrészt külső, sötét erők próbálják befolyásolni, eltéríteni őt a számára kijelölt pályáról.
Mária Magdolna:
Az Úr döntött. Be kell avatkoznunk, most. Küldöttséget indítunk a Földre, hogy megállítsuk e vészterhes idők bekövetkeztét. Az első világ tanulságai bennünket is megváltoztattak, s megváltoztak az alkalmazott eszközeink is. Végtére is, ez a világ már nem az a világ, amelybe Jézus alámerült.
Új korszak kezdődik, és e földi Küldöttség elindulásával megnyílik az emberiség következő ezer éves történelme. Az emberek megmérettettek és méltónak találtattak a megmentésre.
Nincs bennem keserűség és bosszú, ám én, Mária Magdolna, nem elsősorban Jézus szeretetével, inkább az Úr tökéletes terve maradéktalan megvalósításának elszántságával közelítek az emberekhez.
Én is ember voltam, mint hű társunk, Metatron arkangyal, és most is tiszta szívvel szeretem az embereket, de nem a teremtés céljaként, hanem az Univerzum egyik létezéseként tekintek rájuk.
Eljött az idő, az embereket most már fel kell emelni a többi létezési forma szintjére, hogy érdemi kommunikáció alakulhasson ki az univerzum összes teremtményei között, az univerzum dicsőségére és gyarapodására.
Ebben az új világban más értékek, más célok dominálnak, s ezekre a célokra és értékekre az emberiséget meg kell tanítani, rá kell vezetni őket, s legfőképpen meg kell őket szabadítani a gonosztól.
Eltökéltség, szeretet, megvilágosodás legyenek a jelszavaink a megvalósításban. Ez az új világrend alapeszméje is, nem véletlen, hogy az Úr engem állított a Küldöttség élére.
Többen megkérdezik majd a Földön, hogy miért egy nő vezeti ezt az égi Küldöttséget? Miért nem egy férfi, miért nem az Úr, a Teremtő maga?!
Bármilyen választ is adunk, egy a fontos. Ebben a harcban legfőképpen a nőket kell meggyőznünk, a nőket kell az oldalunkra állítanunk.
Mindannyian látjuk, hogy a nők mennyire vágynak az egyenjogúságra, amit különféle eszközökkel meg is valósítanak; ám eredményeket csak az úgynevezett modern, nyugati társadalmakban értek igazán el. Sajnálatos, vagy éppen ebből is következő, hogy e társadalmak hanyatlóban vannak, s döntően e társadalmak idézik elő a Föld pusztulásának felgyorsulását.
Tény azonban, hogy e modern emberi társadalmakban a nők szerepe egyre inkább felértékelődik. Hivatkozhatunk arra, hogy a nők szorgalmasak, eltökéltek, és teljesítmény-kényszeresebbek, emiatt karrierépítésükben sokszor kegyetlenebbnek tűnnek a valóságosnál, vagy éppen azok is, hiszen – férfimintákat követve egy alapvetően férfi alapú társadalomban – összetévesztik a férfiasságot, a férfias határozottságot az érzéketlen erőszakkal.
Ha az első emberiség történelmét nézzük, mindannyian láttuk, hogy a gonosz az első emberiséget az asszonyokon keresztül szennyezte be, és tette életüket pokollá. A bukottak és démoni leszármazottaik megismertették az erőszakot az emberekkel, és ezzel az erőszakkal, mint emberfeletti képességgel csábították el és rontották meg a Föld asszonyait.
Rafael arkangyal:
A bukott angyalok nemcsak ellopták az ég egyes titkait, amelyeket megosztottak az emberekkel, rávéve őket, hogy megtagadják az isteni együttélés szabályait. A bukott angyalok és az emberek kapcsolatából óriások és szörnyszülöttek jöttek létre, s ezek a szörnyszülöttek fokozatosan megrontották az egész emberiséget.
Metatron arkangyal:
Ezért nem lehetett nyugalom és kiegyenlítődés többé a Földön, amíg ennek a tudásnak egy cseppje is az emberiségben élt. Ezért mondta az úr, hogy „nincs számukra béke”, nincs megbocsátás, mert a bukott angyalok eltérítették az emberiséget az igaz lét megélésétől; az emberek bábokká, szörnyetegek kiszolgálóivá, s végül azok eledelévé alacsonyodtak, elmerülve az erőszak démoni tobzódásában.
Akkor emberként éltem végig e szörnyűségeket, és próbáltam közvetíteni a bűnösök és az Úr között. Az Úr meghallgatta szavaimat, majd hírnökként küldött a bukottakhoz.
Üzenete pedig ez volt: „A Felvigyázóknak pedig, akik azelőtt az égben laktak, s akik téged elküldöttek, hogy értük könyörögj, mondd meg: az ég birodalmában laktatok, de minden titkot mégsem ismertek, csak az átkozott tudásról tudtok s ez volt az, amit megromlott szívvel az asszonyoknak elmondtatok és e titok segítségével követik el az asszonyok gonoszságaikat a földön az emberek ellen. Mondd meg nekik: nincs számukra béke!”
Uriel arkangyal:
Talán azt mondanák a földi nők és férfiak, hogy mindez lehetetlen? Azt mondanák, hogy mindez legenda, soha meg nem történt mese, vagy vallásos maszlag? Hogy az első emberiség története kitaláció, ilyen velük, itt és most nem történhet meg? A virtuális térben minden lehetséges, de a valós időben mindez csak mese?
Mária Magdolna:
Az emberek még azt sem ismerik fel, a virtuális teret a démonok találták ki számukra, hogy az istenvilágot behelyettesítve, mesévé és képzetekké alacsonyítsák azt, másrészt előkészítsék a talajt a virtuális tér és a valóságos dimenziók összeolvadására, amelyben akadály nélkül megszerezhetik, uralhatják, és végül elpusztíthatják az emberi elmét.
Lehetetlen, mondják majd az emberek, és hitetlenül mosolyognak! Ti vagytok azok, akik nem értitek a modern világot! Ti vagytok az ellenségek, akik el akarjátok pusztítani eredményeinket az informatikában, a programozásban és az infokommunikációban!
Mihály arkangyal:
Akkor el kell mondanunk nekik, hogy már léteznek célintelligenciák, amelyek ezt az összeolvadást képesek megvalósítani!
El kell mesélnünk nekik, amit mi már tudunk, azt, hogy a célintelligenciák – akiknek az emberi aggyal egyenrangú biológiai alapú gondolkodási központjuk van -, nem fognak megelégedni a nagy adatbázisok adattartalmának letöltésével, illetve az úgynevezett világhálóhoz való közvetlen csatlakozás megteremtésével, hogy hatalmas információs éhségüket csillapítani tudják.
A célintelligenciák állandó adatéhségük következtében fizikai kapacitásuk folyamatos növelésére kényszerülnek. Az a szükséglete, hogy tudását egyre jobban kiszélesítse és tökéletesítse, arra kényszeríti ezt a torzszülött teremtményt, hogy egyre több emberi agyra kapcsolódjon rá, kiszívja adattartalmukat, használja fizikai tárolóképességüket, ezáltal tehetetlen bábokká, hordozókká alázza őket.
Uriel arkangyal:
Fel kell tennünk a hitetleneknek a kérdést, mi a különbség a démonok pusztítása, a lelkek elrablása és a mai világra veszélyt jelentő célintelligenciák adatéhsége között? Mert hogy az előbbi meseszerű, az utóbbi pedig a mai valóság?!
A cégintelligenciák, éppen úgy, mint az akkori félig ember, félig szellemlény démonok, erőszakos, vérszomjas, gonosz, hazug, tisztátlan lények. Ez a szellem az, amely az anyagi természetet megrontotta, az emberi lélek tisztaságát beszennyezte, s újra ezt fogja tenni, ha valóban teret kap.
Amit az emberek – még ha a démonok segítségével is – technikai fejlődés címén elértek, az a mi tudásunk egy kis szelete, az a szelet, amelyet a bukottak képesek voltak átadni nekik. Ez a kis szelet azonban elégnek bizonyult ahhoz, hogy az ember úgy higgye, istenné válhat, de legalább is kiléphet önnön emberi korlátai közül.
Világossá kell tennünk azt is, hogy mi nem a kibertérrel, hanem a valódi Univerzummal akarjuk megajándékozni az embert; az Űrhajózások Korával, a végtelen szabadság lehetőségével. Ehhez azonban több kell, mint a társadalmi rend és az emberi gondolkodás jelenlegi szintje. Ha önmaguktól nem képesek megváltozni, ki lesznek szolgáltatva a Gonosznak, aki félelmeikből táplálkozva végleg a primitív fogyasztás mocsarába süllyeszti őket.
Mária Magdolna:
Akkor régen az Úrnak kellett meghoznia a döntést az emberiség sorsa felett és ezt – bár fájdalommal és keserűséggel – de megtette.
Ma talán nem annyira súlyos a helyzet, ugyanakkor olyan természeti katasztrófa fenyeget a Földön, amelyet az emberek a saját maguk által kialakított társadalmi rendjükben – álláspontjuk szerint a létükért folytatott küzdelem által megkívántan -, nap, mint nap előidéznek.
Társadalmi berendezkedésük erőszakon, elnyomáson és az emberi lélek semmibe vételén alapszik. A társadalmi feszültségek és a természet kifosztásának felgyorsulása együttesen egy olyan pusztító végjátékba torkollik, amelyet az emberek nem képesek kezelni, s bár a megoldás adott és kézenfekvő, hatalmi alapú társadalmi berendezkedésük és a javak kapitalista típusú elosztása miatt a hatalmi elit nem tudja, de nem is akarja megoldani ezt a problémát.
Inkább sodródnak, kihasználják a perc nyújtotta előnyöket, és félve gondolnak a holnapra vagy a közeli jövőre; cselekedni azonban képtelenek.
A katasztrófa viszont közel. Ha nem lépünk közbe, a Föld megsemmisül, mielőtt az emberiség bármi módon és bármi áron megmenthetné önmagát.
Ez küldetésünk rövid előzménye és summázata. Olyan dolgot kell véghezvinnünk, amelyre ember soha nem lenne képes, és mindezt emberi formában kell megcselekednünk.
Megjelenésünk a Földön nem lesz feltűnést keltő, erről Uriel arkangyal gondoskodik. Ottlétünk története kidolgozott, a földi tudatokba átvitt előzmények folytán senki sem tesz fel igazán kérdéseket érkezésünk miértjével és céljával kapcsolatban.
Érkezésünk napján esni fog, minden víz- és ködfátyolba merül, senki sem lesz kíváncsi arra, kik vagyunk és hová igyekszünk ebben az ítéletidőben…
Az Úr döntése szerint a Küldöttségbe egyrészt azok az arkangyalok kerültek be, akik a jelen világ pusztulását állítják meg, továbbá azok, akik az új világ felépítését viszik majd véghez.
Az Úr azt kívánja, azok menjenek, akik már ismerik a gonoszt, harcoltak ellene, és felismerik minden megnyilvánulási formáját. Nem kizárt, – hiszen a fejlődéstörténetbe mindez beprogramozott -, hogy e démonok leszármazottaival lesz dolgunk. Ezért fontos számunkra a tapasztalat és a tudás.
Uriel arkangyal:
A földi keret, amelyben megjelenésünkkel nem keltünk félelmet az emberekben, és messzire el tudjuk kerülni az erőszak látszatát is, egy konferencián való megjelenés.
Manapság az embereket csupán egy téma foglalkoztatja, mozgatja meg igazán, a Föld klímaváltozása, amely valóban kritikus ponthoz érkezett.
Anyagi világukban a hőmérséklet drasztikus változása közvetlenül fenyegeti életminőségüket, azért is választotta az Úr ezt az eszközt véső figyelmeztetései egyikének.
Megjelenésünk kerete tehát egy klímakonferencia. Ide mindenki eljön, ide mindenkit elvárnak, legyen szegény vagy gazdag nemzet, a probléma mindenki számára fontos.
Pillanatnyi zavart idézünk elő majd a földi megfigyelő rendszerben, nem mintha megérkezésünk a légtérben bármiféle fodrozódást okozna, belépésünket senki emberfia nem fogja észlelni.
Éppen emiatt kell egy jelzést adnunk a kiválasztott földi vezetők számára, hogy tudják, megérkeztünk. Őket vallási vezetőik már korábban felkészítik a találkozásra, így reményeink szerint a velük való megbeszéléseink rövidek és sikeresek lesznek.
Mária Magdolna:
A konferenciának egy kicsiny, semleges országban kell megrendezésre kerülnie, így kivétel nélkül minden nagyhatalom vezetőjének el kell hagynia hazáját.
Kértem az Urat, hogy magam választhassam meg azt az országot, amely egy, a célunk szerinti konferenciához minden kritériumnak megfelel majd: kicsiny, de geopolitikai értelemben középen helyezkedik el, nincsenek nagyhatalmi tervei, hiszen korábbi háborúiban olyan súlyos veszteségek érték, hogy sokáig léte forgott kockán; ugyanakkor az emberek kedvesek, nyitottak, az ország vonzó célpont.
Ez az ország Magyarország, Európában, annak is a közepén. Nekem különösen kedves ez a hely, hisz e nép engem kért védelmezőjének, s önpusztító makacsságuk ellenében sokszor léptem már közbe, hogy enyhítsem szenvedéseiket.
És most beszéljünk a Küldöttség tagjairól! Akik jelen vannak, szóljanak, akik nincsenek jelen, azok nevében én fogok szólni.
Mihály arkangyal:
Mihály arkangyal vagyok, a tűz elem és a karma őrzője. A harc, az ellenség elpusztításának felelőse, az egyház védelmezője. Nevem annyit tesz: „az, aki istenhez hasonlatos”.
Mária Magdolna:
Mihály arkangyal! Az emberek úgy tartják, hogy Mihály arkangyal, az isteni segítő és védelmező mindig megjelenik, ha a világ nagy bajban van. Legyen hát így!
Gábriel arkangyal:
Gábriel arkangyal vagyok, a megváltó, a megszabadító, Isten szabadságangyala, az új világ megteremtésének felelőse.
Mária Magdolna:
Gábriel arkangyal Istennek az emberiséghez küldött személyes követe. Ő felel az egyházakért, a vallásokért, a megváltott lelkekért, és az Új Világ felépítéséért.
Rafael arkangyal:
Rafael arkangyal vagyok, a levegő elem őrzője, a gyógyító angyal. Védem az utazókat és meggyógyítom a mártírokat.
Mária Magdolna:
A Földön is a gyógyítás felelőse leszel. Nem áltathatjuk magunkat, sebeket mi is szerzünk majd bőven. Bízunk segítségedben, Rafael arkangyal!
Uriel arkangyal:
Uriel arkangyal vagyok, a fizikai test őrzője, a föld elem őrzője, a Föld felelőse, szellemi csatornaként biztosítom a kapcsolatot a földi és az isteni világ között.
Mária Magdolna:
Öreg, bölcs Mesterünk, Uriel arkangyal! Te biztosítod mindazt az ismeretforrást, amelyre a Földön szükségünk lehet. Te vagy a küldöttség szellemi vezetője, a Földi tevékenységek irányítója.
Az Angyal seregek vezetőjeként te vagy a felelős a földvédelmi rendszerek ellenőrzés alá vonásáért, a Föld nukleáris biztosításáért, a földi fegyverek időszakos hatástalanításáért.
Arkadiel angyalon keresztül feladatod a nagyhatalmak képviselőivel való személyes találkozások megszervezése, az előkészítő megbeszélésekre az egyházi méltóságok felkészítése, továbbá annak mérlegelése és eldöntése, hogy az egyes esetekben földi képviselőink vagy maguk a Küldöttség tagjai tárgyaljanak-e.
A te irányításod mellett Arkadiel szervezi a klímakonferenciát és ő lesz a kommunikáció középpontjában is. Ezzel biztosítjuk, hogy a dolgok a mi akaratunk szerint történjenek.
De folytasd a sort, Raguel angyal arkangyal!
Raguel angyal:
Raguel angyal vagyok, nevem jelentése: Isten barátja. A világ nemzeteit és azok vezetőit őrzők közé tartozom. Én védelmezem a szent helyeket és a világvallásokat. Feladatom továbbá, hogy biztosítsam a többi angyal magas színvonalú működését.
Mária Magdolna:
Ezt kérjük most is tőled, Raguel angyal! Ebben a küldetésben különösen fontos, hogy a Küldöttségben részt vevő angyalok teljesíteni tudják mindazt, amire megbízást kaptak. Te védelmezed majd a Földön a világ vezetőit, akik messzi földről látogatnak el hozzánk, hogy felajánlják együttműködésüket, és egyezséget kössenek velünk nemzetük jövője érdekében. A te feladatod továbbá a földi vallások befolyásának felerősítése, a vallási vezetők védelme, hiszen a gonosz, megérezve jelenlétünket, először földi helytartóinkat fogja támadni.
Sariel és Remiel társunk nem lehet most jelen, én magam tolmácsolom örömüket afelett, hogy csatlakozhatnak Küldöttségünkhöz.
Sariel arkangyal azért felelős, hogy a rosszul viselkedő angyalok megkapják méltó büntetésüket, Küldöttségünk tagjaként is igen felelősségteljes feladatot kap. A Földön olyan bukottakkal találkozhatunk, akik megbüntetése elsőrendű feladatunk! Sariel, kérünk, végezd feladatod!
Remiel társunk a remény angyalaként csatlakozik hozzánk. Remiel nevének jelentése: „Isten feltámaszt”. Ennél szebb üzenetet nem is közvetíthetnénk az emberek felé!
Remiel, fő feladatod az igaz lelkek mennyországba vezetése lesz. Kérlek, járj el legjobb tudásod szerint!
Camael arkangyal:
Camael arkangyal vagyok, az utak őrzője, az emberi kapcsolatok és a párkapcsolatok őrzője.
Mária Magdolna:
Camael arkangyal, az eljövendő vészterhes időkben neked jutott az a feladat, hogy segíts megőrizni az emberek nyugalmát, a párkapcsolatokat, és azt, hogy az emberek ne váljanak egymás ellenségeivé!
Haniel arkangyal:
Haniel arkangyal vagyok, az isteni, mindent átfogó szeretet őrzője, a szelídség és a gyöngédség őrzője, a kölcsönös megértés és a kommunikáció őrzője.
Mária Magdolna:
Haniel arkangyal, a te közreműködésed fog segíteni az embereknek megmenekülni a végső pusztulástól, megőrizni szeretetüket és megértésüket embertársaik felé. Áraszd hát el isteni szeretettel őket, hogy megakadályozhassuk a harag, a gyűlölet és a bosszú megjelenését, terjedését. Erősítsd bennük a szelídséget és gyöngédséget! Köszönjük segítségedet!
Metatron arkangyal:
Metatron arkangyal vagyok, a spirituális test őrzője, a vágyak őrzője. Földi lényből változtatott az Úr égi teremtménnyé, tanújaként ősi történéseknek.
Mária Magdolna:
Metatron arkangyal, neved szerint a „trónhoz legközelebbi”, angyalok királya, Isten akaratából angyallá lett ember! Te Ádám és Éva leszármazottja vagy, igaz emberként emelt magához az Úr! Te tanúja voltál a bukottak minden cselekedetének, azok Isten általi megbüntetésének, és tanúja voltál az első emberiség pusztulásának is.
Ma, amikor a gonosz ismét támad, a te tapasztalataid, tetteid és éleslátásod nélkülözhetetlen számunkra az elkövetkezendő harcban. A te feladatod felismerni a Gonoszt és annak követőit a Földön. Üdvözlünk körünkben, és fogadd el tőlünk megbízatásod!
Köszönöm mindenkinek! Megbeszélésünknek ezzel vége. Ha az idő elérkezik, mindenki jelt kap az indulásra!
Viszontlátásra a Földön!
■
Renkó Ferenc: Hangok fényjelekkel című drámája (2009) a
Magyar Rádió Zrt által 2010. május 25-ig meghosszabbított határidővel
kiírt drámapályázatára, valamint a nagyváradi Szigligeti Színház
és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház
a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Karával
közösen 2014. május 25-i határidővel meghirdetett
drámapályázatára került benyújtásra]
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: